Page 386 [386]
nak. Ennek azonnali megindítását csak a tél akadályozta meg, (2) de azért kisebb
rajtaütésekkel, inkább rablók, mint hadviselők módjára pusztítani kezdték te¬
rületüket nemcsak szárazföldön, hanem a tenger felől hajóikkal is. (3) Ez a
nyugtalanság arra sarkallta a consult, hogy a Peloponnészoszra menjen. Eliszben
gyűlést hívatott össze, ahová megidéztette a spártaiakat is, hogy döntőbíráskodjon
ügyükben. (4) Itt azonban nem egyszerű vita, hanem heves szóváltás támadt,
amelynek a consul — noha egyébként mindenre ügyesen határozatlan választ
adott, hogy mindkét fél jóindulatát megtartsa — azzal az egyetlen felszólításával
vetett véget, hogy hagyjanak fel ah hadműveletekkel arra az időre, amíg követeket
küldenek Rómába.
(5) Mindkét fél elküldte Rómába követségét. A spártai száműzöttek is az
akhájokra bízták ügyüket és képviseletüket. (6) Az akhájok követségét két me¬
galépoliszi, Diophanész és Lükortasz vezette, akik eltérő politikai nézeteik¬
nek megfelelően most is teljesen össze nem illő beszédeket tartottak. (7) Dio¬
phanész mindenben a senazusra bízta a döntést, mondván, ők biztosan vé¬
get tudnak majd vetni az akhájok és spártaiak között kitört nézeteltérésnek.
(8) Lükortasz viszont Philopoimén utasításait szem előtt tartva azt követelte,
hogy az akhájok a szerződés és saját törvényeik értelmében szabadon végrehajt¬
hassák saját határozatukat, és hogy a rómaiak, akik kivívták nekik a szabadságot,
biztosítsák is számukra annak csorbítatlanságát. (9) Bár az akháj szövetség ek¬
koriban nagy tekintélyt élvezett a rómaiak szemében, mégsem akarták Spárta
helyzetét megváltoztatni. Csakhogy túlságosan is körmönfont választ adtak
a szembenálló feleknek: az akhájok úgy értették, hogy szabad kezet kaptak a
spártaiakkal szemben, (10) a spártaiak pedig úgy, hogy az akhájok nem tehetnek
meg velük bármit. Az akhájok mértéktelenül és gőgös módon ki is használták
a lehetőséget.
33.
(1) Philopoimén, akit újraválasztottak szzrazégosznak, kora tavasszal gyülekezőt
hirdetett hadserege számára, és Spárta területén ütötte fel táborát. (2) Ezután
követeket küldött, hogy követeljék az elpártolás kezdeményezőinek kiadatását,
és tegyenek ígéretet, hogy ha követelésüket teljesítik, biztosítják a békét álla¬
muknak, és az elkövetők is megkapják a lehetőséget ügyük törvényes kivizsgá¬
lására. (3) A többiek meg sem mertek szólalni, az érintettek azonban, akiknek
a kiadatását Philopoimén név szerint követelte, önként kijelentették, hogy készek
elmenni, miután a követektől biztosítékot kaptak, hogy nem esik bántódásuk,
amíg elő nem adták védekezésüket. (4) Más tekintélyes emberek is elkísérték
őket, egyrészt hogy mint magánembereknek segítségükre legyenek a per során,
másrészt mert úgy érezték, hogy az ő ügyük egész államukat érinti.
385