Page 383 [383]
(5) Amikor Gnaeus Manlius consu/ mar befejezte Kis-Ázsiában a gallok el¬
leni háborút, a másik consul, Marcus Fulvius az aitólok megzabolázása után
átkelt Kephalléniára, és követeket küldött körbe a szigeten fekvő városokba,
hogy megkérdezzék, megadják-e magukat a rómaiaknak, vagy inkább megkí¬
sértik a hadiszerencsét. (6) Félelmükben inkább mindannyian meghódoltak.
A consul túszokat követelt tőlük erejükhöz mérten, és azok át is adták őket: a
szegényebb népek c... a prónnoibeliek: , Krané, Palisz és Szamé lakói pedig
20-20 túszt. (7) Kephalléniára már-már rámosolygott a nem remélt béke, ami¬
kor — nem tudni, milyen okból — az egyik város, Szamé polgárai váratlanul el¬
pártoltak. (8) 8) Állításuk szerint attól féltek, hogy mivel városuk igen kedvező
helyen fekszik, a rómaiak kitelepítik őket onnan. Nem lehet bizonyosan tudni,
hogy ez a félelem saját képzeletük szüleménye volt-e, és így alaptalan aggoda¬
lomból ébresztették-e fel az alvó szörnyeteget, vagy pedig a rómaiak valóban
emlegettek ilyesmit, és ez az ő fülükbe is eljutott. (9) Csak annyi biztos, hogy
noha már a túszokat is átadták, hirtelen bezárták a kapukat, és hiába küldte oda
a consul a falak alá a túszaikat, hogy szánalmat ébresszenek szüleik és honfitár¬
saik szívében, még ezek kérésére sem tágítottak elhatározásuktól. (10) Miután
nem érkezett tőlük békülékeny válasz, megkezdődött a város ostroma. A consul
magával hozta az Ambrakia ostrománál használt összes ostrom- és hajítógépet,
katonái pedig sietve elkészítették a szükséges ostromműveket, (11) és így két
helyen kezdték faltörő kossal döngetni a falakat.
29.
(1) A szamébeliek azonban mindent megtettek, hogy az ostromművek és az
ellenség ne juthasson a közelükbe. (2) Védekezésüknek két fő módszere volt:
egyrészt a ledöntött falrész mögött mindig ugyanolyan erős új falat húztak,
másrészt ki-kiütöttek a városból hol az ellenség ostromműveire, hol az előőr¬
sökre, és ezekben az összecsapásokban többnyire ők kerekedtek felül.
(3) A rómaiaknak egyetlen, látszólag nem túl nagyszabású ötletük támadt a
megrendszabályozásukra: hívtak 100 parittyást Aigionból, Patraiból és Dümaiból.
(4) Ezek népük szokása szerint már gyermekkoruktól kezdve azt gyakorolták,
hogy gömbölyded köveket parittyáztak a nyílt tengerbe, amelyekkel általában tele
van a tengerparti homok. (5) Így távolabbra, biztosabban és nagyobb ütőerővel
tudtak lőni, mint a baleári parittyások. (6) Ráadásul az ő fegyverük nemcsak egy
egyszerű szíjból állt, mint a baleáriak és más népek parittyái, hanem háromrétű
nyerge volt, sok varrással megerősítve, hogy a golyó ne forogjon el lövés közben,
amíg laza a szíj, hanem lendítéskor üljön meg a helyén, és úgy szálljon el, mintha
íjjal lőtték volna ki. (7) Ezek a parittyások megtanultak nagy távolságból kis át¬
mérőjű karikákon átlőni, így nemcsak az ellenség fejét, de az arcának bármely
382