Page 327 [327]
(6) A király tábora Ihüateira mellett állt. Amikor itt Antiokhosz hírül vette,
hogy Publius Scipio megbetegedett és Elaiába szállították, követeket küldött,
hogy kísérjék vissza hozzá a fiát. (7) Nemcsak az apai szívnek esett jól az aján¬
dék, hanem a testére is gyógyítólag hatott az öröm. (8) Amikor végre betelt fia
ölelésével, így szólt: , Tolmácsoljátok köszönetemet a királynak, és mondjátok
meg neki: most csak azzal a tanáccsal tudom ezt meghálálni neki, hogy ne bo¬
csátkozzon ütközetbe, csak miután hírét vette, hogy én visszatértem a táborba!"
(9) Antiokhosz, noha 60 000 gyalogosa és több mint 12 000 lovasa időről
időre felszította harci kedvét és győzelmi reményeit, mégis annyira tisztelte
ennek a rendkívüli embernek a tekintélyét, akiben egyetlen mentsvárát látta a
háború kiszámíthatatlan fordulatai esetére, hogy visszahúzódott, átkelt a Phrü¬
giosz folyón, és táborát a Szipülosz melletti Magnésziánál ütötte fel. (10) Hogy
a rómaiak ne támadhassák meg védőműveit, amíg ő időt próbál nyerni, tábora
körül hat könyök mély és tizenkét könyök széles árkot húzatott, (11) ezt kívül¬
ről kettős sánccal vette körül, a belső peremén pedig falat építtetett, amelyet
sűrűn megrakott tornyokkal, hogy ezekből könnyen megakadályozhassa az el¬
lenség átkelését az árkon.
38.
(1) A consul abban a hiszemben, hogy a király Ihüateira közelében tartózkodik,
szakadatlan meneteléssel öt nap alatt elért a hürkaniai síkságra." (2) Amikor
megtudta, hogy a király már elvonult innen, a nyomába eredt, és a Phrügiosz
folyó innenső partján, az ellenségtől négy mérföldnyire ütötte fel táborát. (3) Itt
mintegy 1000 lovas — legnagyobbrészt galaták, köztük néhány dahával és egyéb
népekből való lovas íjásszal — nagy dérrel-dúrral átkelt a folyón, és megtámadta
az előőrsöket. (4) Először rémületet keltettek a rómaiak között, akik fel sem
voltak sorakozva. De később, ahogy tovább folyt a harc, a rómaiak száma egyre
nőtt, mivel a közeli táborból könnyen kaptak erősítést, a királyi csapatok azon¬
ban kimerültek, és nem bírtak a túlerővel. Ezért megpróbáltak visszavonulni, de
a part mellett, mielőtt még belegázolhattak volna a folyóba, sokat megöltek
közülük az őket szívósan üldöző rómaiak.
(5) Ezután két napon át nyugalom volt, egyik fél sem kelt át a folyón. Har¬
madnap a rómaiak mindannyian egyszerre keltek át, és az ellenségtől mintegy
2,5 mérföldnyire ütötték fel táborukat. (6) Miközben a tábor kijelölésével és
megerődítésével voltak elfoglalva, 3000 válogatott lovas és gyalogos a királyi
seregből rémisztő zűrzavart keltve rájuk támadt. (7) Náluk jóval kevesebb római
látta el az előőrsszolgálatot, de magukban is egyenlő ellenfélnek bizonyultak:
! A Thüateira és Magnészia közti terület.
326