Page 326 [326]
szimakheiát, hogy be se tehessük a lábunkat a Kherszonészoszra, vagy utunkat
állnotok a Hellészpontosznál, hogy ne jussunk át Kis-Ázsiába. (5) Ti azonban
tétlenül néztétek átkelésünket Kis-Ázsiába, és nemcsak a zablát, hanem az igát
is magatokra vettétek. Miért most akartok egyenlő felekként vitát nyitni, amikor
már kénytelenek vagytok elfogadni uralmunkat?
(6) A király nagylelkű ajándékai közül én csak a legnagyobbat fogadom el, a
fiamat; ami pedig a többit illeti, arra kérem az isteneket, soha ne jussak olyan
helyzetbe, hogy rájuk szoruljak; mert vágyakozni biztosan nem fogok utánuk.
(7) A király meg fogja tapasztalni, milyen hálás vagyok rendkívüli jótéteményé¬
ért, ha magánemberként szüksége lesz egy másik magánember hálájára. De mint
államférfi, nem fogadok el tőle és nem is adok neki semmit. (8) Amit jelen
pillanatban adhatok, az egy jó tanács. Menj, közöld vele, hogy én üzenem:
hagyjon fel a háborúval, és egyetlen békefeltételünket se utasítsa vissza!
(9) Az üzenet egyáltalán nem hatott a királyra, aki úgy vélte, hogy semmit
nem veszíthet a háborúban, hiszen máris úgy diktálják neki a békefeltételeket,
mintha legyőzték volna. Egy ideig szóba sem hozta többé a békét, hanem min¬
den figyelmét a háborús előkészületekre fordította.
37.
(1) A consul, miután minden szükséges előkészületet megtett tervei végrehajtá¬
sához, elindult állandó táborából. Először Dardanoszhoz, majd Rhoiteionhoz
vonult — mindkét város lakói kiözönlöttek a fogadására. (2) Innen továbbment
Ilionba, és a falak tövében elterülő síkságon ütötte fel táborát. (3) Aztán felment
a városba és a fellegvárba, és áldozatot mutatott be Athénának, a város védőjének.
Ilion lakói szóban és tettben mindenféle tiszteletadással fogadták a tőlük szár¬
mazó rómaiakat,! de a rómaiak is örömmel időztek származásuk helyén.
Ezután továbbindultak, és hatodszorra már a Kaikosz folyó forrásánál ütöttek
tábort. (4) Szintén itt a közelben szállt partra Eumenész király, aki a Hellész¬
pontosztól először Elaiába akart téli táborozásra visszatérni hajóhadával, de az
ellenszelek miatt napokig nem tudta megkerülni a Lekton-hegyfokot. Ezért
inkább partra szállt, és hogy ő is ott lehessen a hadjárat megkezdésekor, a leg¬
rövidebb úton a római táborba vonult egy kis csapat élén. (5) A táborból visz¬
szaküldték Pergamonba, hogy gondoskodjon utánpótlásról, majd miután átad¬
ta a gabonát a consul által kijelölt embereknek, újból visszatért az állandó tábor¬
ba. Az volt a szándékuk, hogy több napra ellátják magukat kész élelemmel, és
még a tél beköszönte előtt az ellenség ellen indulnak.
! A rómaiak az Aeneas vezetésével Ilionból (Irójából) Itáliába vándorolt menekültek
utódainak tartották magukat (I. 1.).
325