Page 218 [218]
18.
(1) A tanácskozáson ott volt az akarnan Alexandrosz is. Ő korábban Philipposz
bizalmasa volt, de nemrég faképnél hagyta őt, és inkább a hatalmasabb Anti¬
okhosszal tartott. (2) Mivel tisztában volt a hellaszbeli helyzettel, és a rómaiakat
is jól ismerte, olyan rangot ért el a király bizalmasai között, hogy a titkos tanács¬
kozásokon is részt vehetett. (3) Mintha nem is arról kellett volna dönteni, hogy
megindítsák-e a háborút vagy sem, hanem hogy hol és milyen módon vívják,
azt bizonygatta, hogy szinte látja lelki szemei előtt a kétségtelen győzelmet, ha
a király átkel Európába, és a hadjárat kiindulópontjául megszállja Hellasz egy
részét. (4) Először is — mondta -— fegyverben fogja találni a Hellasz köldökénél
lakó aitólokat,! készen arra, hogy élharcosokként vállalják a háború legnehezebb
feladatait. (5) Hellasz egyik , szárnyán", a Peloponnészoszon Nabisz mindent
megmozgat majd, hogy visszaszerezze Árgosz városát és a tengerparti város¬
államokat, amelyekből a rómaiak kikergették őt, és Spárta falai közé zárták;
(6) a másikon, Makedóniában a háborút jelző első trombitaszóra Philipposz is
fegyvert ragad. Ő ismeri Philipposz büszkeségét, ismeri jellemét, tudja, hogy
mint egy ketrecbe zárt, megláncolt vadállatnak, régóta félelmetes indulatok
feszülnek a lelkében. (7) Arra is jól emlékszik, hányszor kérte a háborúban
Philipposz az összes istentől, hogy adják mellé Antiokhoszt segítségül; ha most
teljesül ez az óhaja, azonnal újrakezdi a háborút. (8) Csak habozni és késleked¬
ni nem szabad, mert azon fordul meg a győzelem, hogy előre lefoglalják ma¬
guknak a megfelelő helyeket és fegyvertársakat. Hannibalt pedig haladéktalanul
el kell küldeni Afrikába, hogy megosszák a rómaiak erejét.
19.
(1) Hannibalt nem hívták meg a tanácskozásra, mert a Villiusszal folytatott
beszélgetések miatt a király gyanús szemmel kezdett nézni rá, és attól fogva
semmi megbecsülésben nem volt része. (2) Kezdetben csendben viselte ezt a
megszégyenítést. Azután jobbnak látta, ha kideríti a hirtelen kegyvesztettség
okát, és tisztázza magát: egy megfelelő pillanatban nyíltan megkérdezte a ki¬
rálytól, miért neheztel rá. Miután megtudta, így szólt hozzá:
(3) ,Nos, Antiokhosz, amikor még apró gyermek voltam, apám, Hamilkar
áldozat közben odavezetett az oltárhoz, és ünnepélyesen megesketett, hogy soha
nem leszek barátja a római népnek.? (4) Ez volt az én katonai esküm, amelynek
! A görögök úgy tartották, hogy a delphoi Apollón-szentély legbensőbb részében lévő kő,
az ompbhalosz (köldök") a föld középpontja.
2 V6. XXI. 1. 4.
217