Seite 211 [211]
megfordította a menetoszlopot, úgy indult visszafelé. Csakhogy az ellenség egy
része mögöttük is megszállta a szurdok kijáratát. A rómaiaknak nemcsak a
lelkében, de szinte a szeme előtt is felrémlett a caudiumi vereség emléke.
(4) A segédcsapatok között volt mintegy 800 numida lovas is. Parancsnokuk
megígérte a consulnak, hogy lovasaival bármelyik oldalon kitör a szurdokból,
csak annyit mondjon meg, melyik irányban van több falu. (5) Ezeket akarja
megtámadni — mondta. — Legelőször is felgyújtja a házakat, hogy a ligurok
ijedtükben otthagyják a szurdokot, amelyet megszállva tartanak, és hozzátarto¬
zóik segítségére siessenek.
(6) A consul megdicsérte a parancsnokot, és jutalmak ígéretével halmozta
el. A numidák lóra szálltak, és elkezdtek fel-alá nyargalászni az ellenséges elő¬
őrsök előtt, de nem támadtak meg senkit. (7) Első látásra szánalmasan festet¬
tek: apró, karcsú termetű lovak és emberek, a lovasok nem viselnek övet, jó¬
formán fegyvertelenek a náluk lévő gerelyeket nem számítva; (8) a lovakon
nincs zabla," mozgásuk szétengedett, merev nyakkal, előrenyújtott fejjel vág¬
táznak. A numidák készakarva fokozták ezt a szánalmas összhatást: látványo¬
san szerencsétlenkedtek, le-lecsúsztak a lóról. (9) Így a ligurok, akik kezdetben
feszülten, készenlétben várakoztak az előőrsökön, hátha támadás éri őket, most
már nagyrészt fegyvertelenül, ülve szórakoztak rajtuk. (10) A numidák hol a
közelükbe lovagoltak, hol visszamenekültek, de egyre közelebb kerültek a szur¬
dok kijáratához, mintha irányíthatatlan lovaik akaratuk ellenére ragadnák őket
arrafelé. Végül megsarkantyúzták lovaikat, áttörtek az ellenséges előőrsök kö¬
zött, (11) és amint kiértek a nyílt mezőre, az út mentén minden házat felgyúj¬
tottak. Aztán a legközelebbi falut is lángba borították, és tűzzel-vassal végig¬
pusztítottak mindent.
(12) Az ellenség először a füstöt vette észre, aztán meghallotta a falvakból a
bajba jutottak kiáltozását, végül pedig a menekülő öregek és gyermekek a tá¬
borban is nagy felbolydulást keltettek. (13) Így aztán ki-ki tervszerűtlenül, a
saját feje után elrohant, hogy megvédelmezze tulajdonát. Iáboruk egy pillanat
alatt kiürült, és a consul az ostromzár alól megszabadulva elért kitűzött úti cél¬
jához.
! Vö. IX. 1—5.
? Lásd a XXI. 44. 1 jegyzetét.
3 Az ókori görög és római lovaskultúrában — akárcsak manapság — a ló mozgása akkor
számított szépnek, ha , fel volt igazítva", ami azt a testtartást jelenti, amelyben a ló a
lovassal együtt optimális egyensúlyi állapotban van, és a lábai egyenletesen terhelődnek.
Ennek egyik jele, hogy a ló nyaka megfelelően ívelt.
210