OCR
megfordította a menetoszlopot, úgy indult visszafelé. Csakhogy az ellenség egy része mögöttük is megszállta a szurdok kijáratát. A rómaiaknak nemcsak a lelkében, de szinte a szeme előtt is felrémlett a caudiumi vereség emléke. (4) A segédcsapatok között volt mintegy 800 numida lovas is. Parancsnokuk megígérte a consulnak, hogy lovasaival bármelyik oldalon kitör a szurdokból, csak annyit mondjon meg, melyik irányban van több falu. (5) Ezeket akarja megtámadni — mondta. — Legelőször is felgyújtja a házakat, hogy a ligurok ijedtükben otthagyják a szurdokot, amelyet megszállva tartanak, és hozzátartozóik segítségére siessenek. (6) A consul megdicsérte a parancsnokot, és jutalmak ígéretével halmozta el. A numidák lóra szálltak, és elkezdtek fel-alá nyargalászni az ellenséges előőrsök előtt, de nem támadtak meg senkit. (7) Első látásra szánalmasan festettek: apró, karcsú termetű lovak és emberek, a lovasok nem viselnek övet, jóformán fegyvertelenek a náluk lévő gerelyeket nem számítva; (8) a lovakon nincs zabla," mozgásuk szétengedett, merev nyakkal, előrenyújtott fejjel vágtáznak. A numidák készakarva fokozták ezt a szánalmas összhatást: látványosan szerencsétlenkedtek, le-lecsúsztak a lóról. (9) Így a ligurok, akik kezdetben feszülten, készenlétben várakoztak az előőrsökön, hátha támadás éri őket, most már nagyrészt fegyvertelenül, ülve szórakoztak rajtuk. (10) A numidák hol a közelükbe lovagoltak, hol visszamenekültek, de egyre közelebb kerültek a szurdok kijáratához, mintha irányíthatatlan lovaik akaratuk ellenére ragadnák őket arrafelé. Végül megsarkantyúzták lovaikat, áttörtek az ellenséges előőrsök között, (11) és amint kiértek a nyílt mezőre, az út mentén minden házat felgyújtottak. Aztán a legközelebbi falut is lángba borították, és tűzzel-vassal végigpusztítottak mindent. (12) Az ellenség először a füstöt vette észre, aztán meghallotta a falvakból a bajba jutottak kiáltozását, végül pedig a menekülő öregek és gyermekek a táborban is nagy felbolydulást keltettek. (13) Így aztán ki-ki tervszerűtlenül, a saját feje után elrohant, hogy megvédelmezze tulajdonát. Iáboruk egy pillanat alatt kiürült, és a consul az ostromzár alól megszabadulva elért kitűzött úti céljához. ! Vö. IX. 1—5. ? Lásd a XXI. 44. 1 jegyzetét. 3 Az ókori görög és római lovaskultúrában — akárcsak manapság — a ló mozgása akkor számított szépnek, ha , fel volt igazítva", ami azt a testtartást jelenti, amelyben a ló a lovassal együtt optimális egyensúlyi állapotban van, és a lábai egyenletesen terhelődnek. Ennek egyik jele, hogy a ló nyaka megfelelően ívelt. 210