Oldal 131 [131]
hogy Korinthosz, Phókisz, Lokrisz minden polgára," továbbá Euboia szigetének,
Magnésziának, Ihesszáliának, Perrhaibiának, és a phthiótiszi Akhaiának lakói
szabadok, adómentesek, és a saját törvényeik szerint élhetnek." — (6) Felsorolta
mindazokat a népeket, amelyek eddig Philipposz uralma alatt voltak.
A kikiáltó szavainak hallatán az embereken olyan öröm lett úrrá, hogy teljes
egészében fel sem tudták fogni. (7) Alig hitték el, amit hallottak, álmélkodva
néztek egymásra, mintha hiú álomkép játszana velük, és mivel nem hittek a saját
fülüknek abban, ami rájuk vonatkozott, szomszédaikat kezdték kérdezgetni.
(8) Visszahívták a kikiáltót, mivel mindenki égett a vágytól, hogy szabadsága
hírüladóját ne csak hallja, hanem lássa is. Ő újra kihirdette ugyanazt. (9) Ekkor,
mivel örömük bizonyossággá vált, akkora örömrivalgással kísért tapsban törtek ki,
és ezt annyiszor ismételték, hogy ez is nyilvánvalóan bizonyította: nincs az életnek
olyan ajándéka, amely a sokaságnak annyira kedves volna, mint a szabadság.
(10) Ezután sietősen lebonyolították a játékokat, de a látványosságra senki
nem figyelt oda igazán, mert ez az egyetlen boldogság annyira betöltötte lelkü¬
ket, hogy nem maradt benne hely más örömnek.
33.
(1) Amikor aztán a játékok véget értek, szinte mindnyájan futásnak eredtek,
hogy a római fővezér elé jussanak. (2) Neki pedig, miközben az egész tömeg
rárohant, hogy találkozhasson vele és megérinthesse jobbját, és koszorúkat, vi¬
rágfüzéreket dobált felé, már-már az élete forgott veszélyben. (3) De még csak
33 éves volt, és egyrészt ifjúi ereje, másrészt a roppant dicsőségből fakadó öröm
tartotta benne a lelket. (4) Nemcsak pillanatnyilag árasztott el mindent a lelke¬
sedés, hanem napokon át meg-megújult a hálatelt gondolatokban és beszél¬
getésekben. (5) Van egy nép a világon — mondogatták -, amely költségektől,
fáradságtól, veszélytől vissza nem riadva mások szabadságáért kezd háborút,
(6) és ezt nem a közvetlen szomszédságában, közelében vagy akár vele egy
szárazföldön lakó emberekért teszi, (7) de még a tengereken is átkel, hogy az
egész földkerekségen sehol se állhasson fenn jogtalan uralom, hanem mindenütt
a jog, igazság és törvény legyen a legfőbb hatalom. A kikiáltó egyetlen szavára
Hellasz és Kis-Ázsia minden városa visszanyerte szabadságát. (8) Mindezt célul
kitűzni vakmerő lélekre vallott, megvalósításához pedig hihetetlen hősiesség és
szerencse kellett.
! Valójában Lokrisz nyugati része továbbra is az aitólok fennhatósága alatt maradt, csak a
keleti rész nyerte el a szabadságot.
? Polübiosz (XVIII. 12. 5) és Plutarkhosz (Flamininus 2. 2) szerint Flamininus még 30 éves
sem volt, amikor megpälyäzta a consulsägot. Eldönthetetlen, hogy melyik adat a helyes.
130