Oldal 130 [130]
volt, hogy Antiokhosz király, mihelyt elég erősnek érzi magát, azonnal át fog
kelni Európába, és nem akarták otthagyni neki prédául ezeket a kedvező fek¬
vésű városokat.
(7) Quinctius a tiz megbízottal Elateiából átkelt Antikürába, majd innen
Korinthoszba. Itt szinte napokon át Hellasz szabadságáról tárgyaltak a tíz meg¬
bízott tanácskozásán. (8) Ouinctius egyre amellett kardoskodott, hogy egész
Hellaszt szabadnak kell nyilvánítani, ha azt akarják, hogy az aitólok elhallgas¬
sanak végre, és a római név mindenkiben igaz rokonszenvet és tiszteletet keltsen,
(9) és ha be akarják bizonyítani, hogy valóban Hellasz felszabadításáért keltek
át a tengeren, nem pedig azért, hogy megszerezzék maguknak Philipposz ha¬
talmát. (10) Mások a városok szabadsága ügyében nem mondtak neki ellent, de
úgy vélték, hogy ezek jobban járnak, ha még egy ideig a római helyőrségek
védelmére bízzák magukat, mint ha Philipposz helyett Antiokhoszt kapják meg
uruknak. (11) Végül úgy döntöttek, hogy Korinthoszt visszaadják az akhájoknak,
de a korinthoszi fellegvárban római helyőrség marad, Khalkiszt és Démétriaszt
pedig megtartják mindaddig, amíg le nem számolnak az Antiokhosz okozta
gondokkal.
32.
(1) Eljött az Iszthmoszi Játékok hagyományos ideje, amelyen a görögök mindig
nagy számban gyűltek össze, részben mert népük vele született hajlamánál fogva
vonzották őket az olyan látványosságok, ahol az emberek mindenféle művésze¬
tekben, testi erőben és gyorsaságban versenyeznek egymással, (2) részben mert
a vidék rendkívül kedvező fekvése miatt, amely a két egymással szemben fekvő
tenger révén! minden földi jóval ellátja az embereket, ez a fontos piac Kis-Ázsia
és Hellasz találkozóhelye volt. (3) Ez alkalommal azonban nemcsak a szokásos
céllal sereglettek össze mindenhonnan, hanem azért is, mert mindenki feszülten
várta, milyen lesz ezután Hellasz helyzete és a maguk sorsa. Mindenki mást
gondolt arról, mit fognak lépni a rómaiak, és nem is csak magukban, hanem
nyíltan hangot is adtak véleményüknek; azt pedig szinte senki sem volt hajlan¬
dó elhinni, hogy egész Hellaszból ki fognak vonulni.
(4) Miután a nézők elfoglalták helyüket, a kikiáltó a harsonással együtt a szo¬
kásos módon kilépett a küzdőtér közepére, ahonnan a játékok kezdetét egy ün¬
nepélyes kötött szöveggel be szokták jelenteni. A harsonaszó csendre intette a
nézőket, a kikiáltó pedig a következőket hirdette ki: (5) , A római senatus és Litus
Ouinctius fővezér Philipposz király és a makedónok legyőzése után kinyilvánítja,
! Az Iszthmoszt északnyugatról a Korinthoszi-, délkeletről a Szaróni-öböl határolja.
129