Oldal 129 [129]
gyása nélkül.! (7) 1000 talentumot fizet a római népnek, a felét azonnal, a másik
felét 10 év alatt kell törlesztenie.
(8) Valerius Antias úgy tudósít, hogy 10 éven át évi 4000 font ezüstöt róttak
ki a királyra hadisarcként,? Claudius pedig úgy, hogy 30 éven át évi 4200 fontot,
azonnal pedig 20 000 fontot kellett fizetnie. (9) Szintén ő említ egy záradékot,
amelyben Philipposznak kifejezetten megtiltották, hogy háborút indítson At¬
talosz fia, Eumenész ellen, aki akkor foglalta el a trónt.
(10) Mindezek biztosítékául Philipposz túszokat adott, köztük saját fiát,
Démétrioszt is. Valerius Antias még hozzáfűzi, hogy Aigina szigetét és az ele¬
fäntokat a tävollevö Attalosznak ajändekoztäk,’ (11) a rhodosziak megkapták
Sztratonikeiát és a többi, eddig Philipposz kezén lévő káriai várost, az athéniak
pedig Lémnosz, Imbrosz, Délosz és Szkürosz szigetét."
31.
(1) A feltételeket minden görög város helyeselte, csak az aitólok morgolódtak
titokban a tíz megbízott döntése ellen, (2) mondván: Ezek csak üres szavak, a
szabadság puszta látszatával felékesítve. Hisz mi az oka, hogy a városok egy
részét átadják a rómaiaknak, de ezek nincsenek név szerint felsorolva, (3) míg
másokat, amelyeket felsorolnak, nem adnak át, hanem szabadnak nyilvánítanak?
Hacsak nem arról van szó, hogy a rómaiak csak a Kis- Ázsiában fekvő városok¬
nak adnak szabadságot, amelyek már a távolság következtében is védettebbek,
viszont a görög anyaország városait, Korinthoszt, Khalkiszt, Óreoszt, Eretriát
és Démétriaszt, amelyeket meg sem neveztek, hatalmukba kerítik?
Nem volt egészen alaptalan ez a vádaskodás. (4) Korinthosz, Khalkisz és
Démétriasz sorsáról ugyanis nem tudtak dönteni, mert a senazusi határozat,
amellyel a tíz megbízottat útnak indították a Városból, úgy rendelkezett, hogy
Hellasz és Kis-Ázsia többi városa egyértelműen legyen szabad, (5) de erről a
három városról a megbízottak maguk döntsenek az államérdek és saját lelkiis¬
meretük szerint, ahogy az állam helyzete megkívánja. (6) Márpedig kétségtelen
! A békeszerződésnek ezt a két pontját valószínűleg a karthágóiakkal kötött békéből vette
át és kapcsolta ide az annalisztikus történetírás. Philipposz a békekötés után is viselt
háborúkat Makedónián kívül a saját szakállára, elefántokat pedig valószínűleg sohasem
használt.
? Ha egy talentum 80 fontnak felel meg, akkor ez az összeg azonos a Livius által fentebb
említett második, részletekben fizetendő 500 talentummal.
3 Ez az adat nyilvánvalóan téves, hiszen Attalosz — aki egyébként már 210-ben megszerezte
Aiginát, tehát nem szorult volna rá erre az ajándékra — ekkor már nem élt.
! Bizonyos, hogy Délosz és Lémnosz csak 167-ben került az athéniak birtokába, és való¬
színűleg Imbrosszal és Szkürosszal is hasonló a helyzet.
128