Oldal 129 [129]
OCR
gyása nélkül.! (7) 1000 talentumot fizet a római népnek, a felét azonnal, a másik felét 10 év alatt kell törlesztenie. (8) Valerius Antias úgy tudósít, hogy 10 éven át évi 4000 font ezüstöt róttak ki a királyra hadisarcként,? Claudius pedig úgy, hogy 30 éven át évi 4200 fontot, azonnal pedig 20 000 fontot kellett fizetnie. (9) Szintén ő említ egy záradékot, amelyben Philipposznak kifejezetten megtiltották, hogy háborút indítson Attalosz fia, Eumenész ellen, aki akkor foglalta el a trónt. (10) Mindezek biztosítékául Philipposz túszokat adott, köztük saját fiát, Démétrioszt is. Valerius Antias még hozzáfűzi, hogy Aigina szigetét és az elefäntokat a tävollevö Attalosznak ajändekoztäk,’ (11) a rhodosziak megkapták Sztratonikeiát és a többi, eddig Philipposz kezén lévő káriai várost, az athéniak pedig Lémnosz, Imbrosz, Délosz és Szkürosz szigetét." 31. (1) A feltételeket minden görög város helyeselte, csak az aitólok morgolódtak titokban a tíz megbízott döntése ellen, (2) mondván: Ezek csak üres szavak, a szabadság puszta látszatával felékesítve. Hisz mi az oka, hogy a városok egy részét átadják a rómaiaknak, de ezek nincsenek név szerint felsorolva, (3) míg másokat, amelyeket felsorolnak, nem adnak át, hanem szabadnak nyilvánítanak? Hacsak nem arról van szó, hogy a rómaiak csak a Kis- Ázsiában fekvő városoknak adnak szabadságot, amelyek már a távolság következtében is védettebbek, viszont a görög anyaország városait, Korinthoszt, Khalkiszt, Óreoszt, Eretriát és Démétriaszt, amelyeket meg sem neveztek, hatalmukba kerítik? Nem volt egészen alaptalan ez a vádaskodás. (4) Korinthosz, Khalkisz és Démétriasz sorsáról ugyanis nem tudtak dönteni, mert a senazusi határozat, amellyel a tíz megbízottat útnak indították a Városból, úgy rendelkezett, hogy Hellasz és Kis-Ázsia többi városa egyértelműen legyen szabad, (5) de erről a három városról a megbízottak maguk döntsenek az államérdek és saját lelkiismeretük szerint, ahogy az állam helyzete megkívánja. (6) Márpedig kétségtelen ! A békeszerződésnek ezt a két pontját valószínűleg a karthágóiakkal kötött békéből vette át és kapcsolta ide az annalisztikus történetírás. Philipposz a békekötés után is viselt háborúkat Makedónián kívül a saját szakállára, elefántokat pedig valószínűleg sohasem használt. ? Ha egy talentum 80 fontnak felel meg, akkor ez az összeg azonos a Livius által fentebb említett második, részletekben fizetendő 500 talentummal. 3 Ez az adat nyilvánvalóan téves, hiszen Attalosz — aki egyébként már 210-ben megszerezte Aiginát, tehát nem szorult volna rá erre az ajándékra — ekkor már nem élt. ! Bizonyos, hogy Délosz és Lémnosz csak 167-ben került az athéniak birtokába, és valószínűleg Imbrosszal és Szkürosszal is hasonló a helyzet. 128
