Oldal 69 [69]
megrakták a sziklákat, mint valami várfalat. (12) Mindkét részről sokan kaptak
sebet, és amikor már jó páran elestek, akárcsak egy szabályos ütközetben, az
éjszaka véget vetett a küzdelemnek.
11.
(1) Így állt a helyzet, amikor egy gulyást vezettek a consu/ elé, akit Kharopsz, az
épeirosziak vezetője küldött hozzá. (2) Elmondta, hogy ott szokta legeltetni
csordáját a hegyoldalon, ahol most a király tábora áll, és ismeri a hegyek minden
zegét-zugát. (3) Azt ígérte, hogy ha a consu/ hajlandó néhány embert elküldeni
vele, ő ezeket egy nem túl meredek és nem is túl nehezen járható ösvényen az
ellenség állásai fölé vezeti.
(4) A consul az ajánlat hallatán követ útján megkérdezte Kharopsztól: mit
gondol, egy ilyen fontos ügyben meg lehet-e bízni egy pásztoremberben? Kha¬
ropsz azt üzente vissza, hogy bízhat, de az irányítás maradjon az ő kezében. (5)
A consul, aki szeretett volna bízni a gulyásban, de nem mert, öröm és félelem
között hánykolódott; végül azonban Kharopsz szavainak hatására úgy döntött,
nem hagyja ki a felkínált lehetőséget.
(6) Hogy a király ne fogjon gyanút, a következő két napon át egyfolytában
zaklatta az ellenséget, minden irányból felvonultatva csapatait, és a fáradt egy¬
ségeket pihentekkel váltva fel. (7) Ezután 4000 válogatott gyalogost és 300 lo¬
vast bízott rá egyik katonai íridunusára. Ugy rendelkezett, hogy a lovasokkal
addig nyomuljon előre, ameddig a terep engedi; ha olyan helyre érnek, ahol a
lovasság már nem tud haladni, foglaljon állást egy sík terepen, a gyalogság pedig
folytassa útját, amerre kalauzuk vezeti őket. (8) Ha majd annak ígérete szerint
az ellenség feje fölé jutottak, adjanak füstjelet, de ne hallassanak előbb csataki¬
ältäst, csak ha a ¢ribunus a valaszjeladasbol ugy itéli, hogy a consu/ is megkezdte
a támadást. (9) Megparancsolta, hogy éjszaka meneteljenek — éppen telihold
volt —, a nappal idejét pedig fordítsák étkezésre és pihenésre. A kalauzt nagy¬
szerű ígéretekkel halmozta el arra az esetre, ha megtartja szavát, de azért meg¬
kötözve adta őt át a íribunusnak. (10) Miután ezeket a csapatokat így útnak
indították, a rómaiak minden oldalról még hevesebben zaklatták és támadták
az ellenséges előőrsöket.
12.
(1) Közben a harmadik napon a rómaiak füstjellel tudtul adták, hogy elérték és
elfoglalták az útjuk céljául kijelölt hegycsúcsot. Ekkor a consu/ härom részre
osztotta seregét; a derékhaddal a völgy közepén nyomult felfelé, a jobb- és bal¬
szárnyat pedig az ellenséges táborok ellen indította. Az ellenség nem kisebb
lendülettel szállt szembe velük. (2) Amíg a harci vágytól hajtva a sáncok előtt
68