Oldal 68 [68]
a tengertől, kiengedi kezéből az ellenséget, és ha Philipposz, mint már korábban
is tette, elhagyatott vidékeken és erdőkben keres menedéket, teljesen eredmény¬
telenül fog eltelni a nyár. (11) Így hát úgy döntött, történjék bármi, itt, ezen a
kedvezőtlen terepen támadja meg az ellenséget. De így dönteni könnyebb volt,
mint kitervelni, hogyan is fogja végrehajtani döntését.
10.
(1) 40 napon át csak üldögéltek látótávolságban az ellenségtől, anélkül hogy
bármit kezdeményeztek volna. Philipposz erre reménykedni kezdett, hogy az
épeiroszi szövetség közvetítésével megkísérelheti a békekötést. (2) Gyűlést tar¬
tottak, majd kiválasztották erre a feladatra Pauszaniasz szzratégoszt és Alexandrosz
bipparkbhoszt, akik meg is szervezték a tárgyalást a consul és a király között azon
a helyen, ahol az Aóosz folyó medre a legjobban összeszűkül.
(3) A consul feltételeinek összegzése ez volt: a király vonja ki helyőrségeit a
városokból; azoknak, akiknek földjeit és városait kifosztotta, adja vissza vagyo¬
nukból azt, ami még megtalálható, és egy pártatlan fél becsülje fel annak az
értékét, ami még hiányzik.
(4) Philipposz erre ezt válaszolta: Az egyes városok helyzete különböző.
Azoknak, amelyeket ő maga foglalt el, kész megadni a szabadságot, de amelye¬
ket ősei hagytak rá, azoknak öröklött és jogos birtoklásáról nem fog lemondani.
(5) Ha azok a városok, amelyek ellen hadat viselt, panaszt emelnek a háborúban
elszenvedett veszteségeik miatt, ő hajlandó döntőbírónak elfogadni az általuk
kiválasztott népet, ha azzal mindkét fél békés viszonyban volt.
(6) A consul kijelentette: Ehhez aztán nincs szükség sem bíróra, sem döntő¬
bíróra. Hisz ki ne látná világosan, hogy mindig az követi el a jogtalanságot, aki
először támad fegyverrel a másikra; márpedig Philipposzt soha senki nem zak¬
latta háborúval, hanem mindenkivel szemben ő alkalmazott először erőszakot?
(7) Majd amikor arról kezdtek tárgyalni, hogy Philipposz mely városoknak
adja vissza a szabadságát, a consul legelsőként a thesszáliaiakat nevezte meg. Erre
a király így kiáltott felháborodásában: , És akkor mit követelnel, Titus Quinctius,
ha legyöztel volna?” (8) Azzal kirohant a tanäcskozäsröl. Alig birtäk visszafog¬
ni magukat, hogy csatát ne kezdjenek — minthogy a köztük lévő folyó elválasz¬
totta őket, hajítófegyverekkel.
(9) Másnap először az előőrsökről ki-kitörve vívtak sok kisebb ütközetet a
síkságon, ahol erre elég hely volt; (10) majd amikor a király csapatai szűk és
omladékos terepre vonultak vissza, a rómaiak harci vágytól égve ide is utánuk
nyomultak. (11) Nekik hadrendjük, katonai fegyelmük és testük védelmére
rendkívül alkalmas fegyverzetük jelentett előnyt, az ellenségnek pedig egyrészt
a terep, másrészt a katapultok és baZ//iszák, amelyekkel szinte mindenütt úgy
67