Oldal 70 [70]
küzdöttek, a rómaiak nem kis előnyben voltak, hála bátorságuknak, tapasztala¬
tuknak és fegyverzetüknek. (3) Amikor azonban a király csapataiból már sokan
elestek vagy megsebesültek, ezért erődített vagy természettől védett fekvésű
helyekre vonultak vissza, egyszeriben a rómaiak kerültek veszélyes helyzetbe,
akik meggondolatlanul utánuk nyomultak a szorosba, ahol járhatatlan volt a
terep és nehéz a visszavonulás.
(4) Visszavonulás közben meg is lakoltak volna vakmerőségükért, ha a király
csapatait hirtelen halálra nem rémíti először a hátuk mögött felharsanó csata¬
kiáltás, majd a rákövetkező támadás. (5) Egy részük futott, amerre látott, a
többieket pedig, akik helyben maradtak — nem bátorságból, inkább mert nem
volt hová menekülniük -, az elölről és hátulról támadó ellenség bekerítette. (6)
A győztesek egész seregüket felmorzsolhatták volna, ha üldözőbe vették volna
a menekülőket, (7) de a lovasok mozgását a helyszűke és a sziklás talaj, a gya¬
logosokét pedig súlyos fegyverzetük akadályozta.
(8) A király kezdetben lélekszakadva menekült, vissza sem nézett. Amikor
mintegy öt mérföldnyi távolságra jutott, és a terep kedvezőtlen volta miatt
gyanítani kezdte — helyesen —, hogy az ellenség nem tudja követni őt, megállt
egy magaslaton, és embereket küldött szét minden hegygerincre és völgybe, hogy
gyűjtsék össze szétszóródott seregét. (9) Mindössze 2000 katonát vesztett, a
sereg többi része összegyűlt, mintha csak adott jelre tenné. Sűrű sorokban in¬
dultak meg Ihesszália felé.
(10) A rómaiak, amíg biztonságban tehették, folytatták az üldözést, ölték a
menekülőket, kifosztották a megölteket, sőt kirabolták a király táborát is, ame¬
lyet már nem védett senki, mégis nehéz volt megközelíteni. Ezután az éjszakát
saját táborukban töltötték.
13.
(1) Másnap a consul azon a szoroson keresztül, amelyen át a folyó a völgybe
ömlik, elindult az ellenség után. (2) A király az első napon Pürrhosz táboráig
ért el. (Ez a hely Iriphüliában, a molosszoszok földjén található.) Másnap — ami
rendkívül nagy út egy sereg számára, de hajtotta őket a félelem — eljutott a
Lünkosz-hegységig. (3) Ez a hegység Makedónia és Ihesszália határán fekszik,
de Épeiroszhoz tartozik. Thesszália felé eső oldala keletre néz, Makedónia pedig
tőle északra fekszik. Sűrű erdő borítja, és a legmagasabb hegyhátakon tágas
fennsíkok és állandó források találhatóak.
(4) A király, miután néhány napig itt időzött állandó táborban, nem tudta
magában eldönteni, egyenesen továbbvonuljon-e királyságába, vagy előbb még
behatolhat Ihesszáliába. (5) Végül úgy határozott, hogy seregével leereszkedik
Thesszáliába. A legrövidebb utakon Irikkába vonult, majd innen gyors menet¬
69