Oldal 24 [24]
amikor az abüdosziak már alig bírták az ostromzárt, Attalosz maga is odahajó¬
zott, de csak felcsillantotta a közelből a remélt segítséget, ennél több támogatást
nem nyújtott szövetségeseinek sem szárazon, sem vízen.
17.
(1) Az abüdosziak a falakon felsorakoztatott hajítógépeikkel kezdetben nemcsak
a szárazföldön rohamozók közeledését akadályozták meg, de az ellenséges hajók
horgonyzóhelyét is veszélyeztették. (2) Később, amikor a falak egy része már
romokban hevert, és az ellenség aknákkal megközelítette a sebtében felhúzott
belső védőfalat is, követeket küldtek a királyhoz, hogy a város átadásának fel¬
tételeiről tárgyaljanak. (3) Azt próbálták kialkudni, hogy Attalosz helyőrsége és
a rhodoszi négyevezősoros a legénységével együtt szabadon távozhasson a vá¬
rosból, ők maguk pedig egy szál ruhában szintén elvonulhassanak.
(4) Amikor Philipposz azt válaszolta nekik, hogy nem tárgyal a békéről, csak
ha feltétel nélkül megadják magukat, ez az üzenet a városbeliek felháborodását
és reménytelenségét olyan ádáz dühre változtatta, (5) hogy őrjöngésükben a
saguntumiak példáját követték:! elrendelték, hogy minden asszonyt zárjanak be
Artemisz szentélyébe, a gümnaszionba pedig a szabadon született fiúkat és lá¬
nyokat, sőt a csecsemőket és dajkáikat is, (6) az aranyat és ezüstöt hordják ki az
agorára, a drága ruhákat dobálják fel a kikötőben álló rhodoszi és küzikoszi
hajóra, hozzák elő a papokat és áldozati állatokat, és állítsanak oltárokat a tér
közepén. (7) Itt először kiválogattak néhány embert, akikre az a feladat várt,
hogy mihelyt látják, hogy a szétrombolt fal előtt küzdő csatasoruk megsemmi¬
sült, (8) azonnal öljék meg a gyermekeket és asszonyokat, dobálják a tengerbe
az aranyat, ezüstöt és a ruhákat a hajókról, a középületek és magánházak közül
pedig gyújtsanak fel, ahányat csak tudnak. (9) Esküt kellett tenniük, hogy vég¬
rehajtják ezt a cselekedetet; az átokkal fenyegető szöveget a papok mondták elő
nekik. Ezután a fegyverfogható korban lévő férfiak tettek esküt, hogy senki sem
jön vissza élve a csatából, csak ha győztek. (10) Az utóbbiak nem feledték az
isteneknek tett esküjüket: olyan elkeseredetten harcoltak, hogy a király meg¬
hökkent veszett harci dühüktől, és felhagyott a küzdelemmel, még mielőtt az
éjszaka szétválasztotta volna őket. (11) Amikor az előkelők, akikre a mészárlás
iszonyúbb részének a végrehajtása várt, látták, hogy az ütközetet csak néhány, a
sebektől és a megerőltetéstől kimerült társuk élte túl, kora hajnalban elküldték
Philipposzhoz a szent szalagokat viselő papokat, hogy átadják neki a várost.
! Vö. XXI. 14.
23