Az oktatói szakmai fejlődés és tanulás támogatására szerveződött, négyféle fejlesz¬
tési variáció elemzését és értékelését végeztük el két olyan esetben, ahol a tanítás
és tanulás világáról való tudatos gondolkodás, e területek fejlesztése éppen csak
most indult meg. Az összegzés és ez alapján megfogalmazott implikációk tehát
erre a kontextusra vonatkoznak. Az alábbiakban a kutatási kérdések és elméleti
szempontok alapján összegezzük a főbb megállapításainkat:
1. Az oktatói tanulást támogató fejlesztések elején nehéz konkrét, világos
és mindenki számára elfogadott tanulási célokat kitűzni olyan hazai
kontextusban, ahol éppen elkezdődik a tanítás eredményességéről,
megújításáról való gondolkodás. A vezetők, oktatók, támogatók — legalábbis
részben — más célokkal indulnak: a vezetők esetében az oktatói szakmai
fejlődés összekapcsolódik a képzésfejlesztéssel, hallgatói problémákra
és igényekre való reakcióval; az oktatóknál pedig inkább a módszertani
megújulást jelenti. A támogatók törekednek a célok összehangolására,
de a szakmai megközelítések érvényesítésére is, amit nehezít a kétféle,
szakterületi és pedagógiai tudásrendszer, tapasztalat és nyelvezet. Az oktatói
tanulástámogatás variációi alapján úgy tűnik, hogy eredményes utakról
akkor beszélhetünk, amikor (1) a tanulási célok explicitté tétele, rendszeres
újragondolása, egyeztetése hangsúlyos elemmé válik, melyet a támogatók
facilitálnak, (2) a célkitűzésekben minden érintett elképzelése valamilyen
szinten érvényesülhet, (3) a célok bizonytalanságait ellensúlyozzák a tanulási
folyamat során létrehozott konkrét produktumok (pl. kurzusleírás, értékelési
eszköz stb.).
2. Az oktatók szakmai tanulásának támogatási formáiban az eredményes utak
jellemzően a következőkhöz kapcsolódtak: (1) a tanulástámogatási formák
kombinációra épültek, elmozdultak a csak képzésre épülő formától, (2)
láthatóan és tervezetten összekapcsolódtak az oktatók tanításával, ami
jellemzően kisebb oktatói közösségek és a képzések kulcstárgyaihoz kötődő
esetekben működött jól.
3. A közös fejlesztések — mint a szakmai tanulás egyik lehetséges módja — sikeres
útnak bizonyultak a fejlesztési variációkban. Amundsen és Wilson (2012)
tipológiája alapján ez a forma erősíti a kimenetre fókuszáló tanulástámogató
megközelítést, ugyanakkor már nyit a tanulási folyamatok támogatására