Az eredmények alapján egyértelműen látszik, hogy amíg a vezetők és támogatók
céljai közt erőteljesen szerepel a képzésfejlesztés és a módszertani megújulás is,
addig az oktatók a képzési szinthez, illetve aközösségépítéshez kötődő célokat nem
tartották fontosnak. Az oktatói rangsorban vezet az új módszerek, vagy célzottan
a tanulásközpontú, vagy interaktivitást is elősegítő módszerek tanulása, valamint
a hallgatók motiválásának, aktivitásának, bevonódásának elősegítése. Mindkét
célkitűzés erősen kötődik az osztálytermi gyakorlathoz, a tanítás megújításához,
de kevésbé a tudatos pedagógiai megközelítések, gondolkodás (Id. tanulásközpontú
megközelítések, személyre szabott támogatás), vagy a konstruktív összehangolás
további elemeihez (pl. fejlesztő értékelés, kurzusok és célok tervezése).
Az Al és BI fejlesztések céljainak értelmezésében több feszültség is megjelent:
(1) egyfelől az oktatók erős módszertani megújulásra vonatkozó célkitűzései, más¬
felől a vezetők, támogatók elképzelései, amiben a képzésfejlesztés és módszertani
megújulás összekapcsolódott; továbbá (2) a támogatók elméleti megközelítésekre
támaszkodó konstruktív összehangolás-koncepciója, a tanulási eredmények,
tanulási tevékenységek és az értékelés összehangolása; szemben az oktatók és
részben a vezetők céljaival, amelyek a tanítás szűkebb értelmezéséhez kötődtek.
A diszkrepanciák további forrásai voltak, hogy (3) az oktatók inkább a rövid távú
célokra fókuszáltak (pl. mi történik az osztályteremben), szemben a vezetők és
támogatók hosszabb távú célkitűzéseivel, amelyek a képzések fejlesztéséhez, a
hallgatók megtartásához kötődtek. A célok többféle, kevésbé összehangolt értelme¬
zését az is nehezítette, hogy a vezetők, oktatók és a támogatók szakmai nyelvezete