Oldal 161 [161]
I60 VIII. VARIÁCIÓK AZ OKTATOK SZAKMAI FEJLODESENEK...
által észlelt oktatói viselkedés nem változik, s a hallgatók teljesítményére is csak
kis mértékben hat. Összességében a kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy az
oktatói fejlődést szolgáló programok és a hallgatók tanulási eredményei közti direkt
összefüggést eddig megalapozottan nem lehetett kimutatni (Chalmers Gardiner,
2015). A hatás kimutatását nehezíti a változások lassúsága, komplexitása, valamint
a közvetett kutatási módszerek használata (pl. önbevalláson alapuló kérdőívek).
Az oktatói tanulástámogatás értékelésének komplexitása azt is jelenti, hogy az
eredményesség szempontjait nemcsak egyéni szinten, hanem a képzési programok
és az intézmény szintjén is szükséges vizsgálni. Chalmers 8 Gardiner (2015) ku¬
tatási eredményeken alapuló, értékelési keretrendszerükben éppen ezen elemek
azonosítására és az ausztrál felsőoktatási gyakorlatban való kipróbálására vállal¬
koztak. Az értékelési rendszerükben a program szintjén a következő fókuszokat
azonosították: (1) az oktatói tudás, képességek, gyakorlatok, (2) az oktatók reflektív
gyakorlata és a tanításra vonatkozó tudományosság, (3) a hallgatói bevonódás
és tanulásuk növelése, (4) a hallgatók tanulási megközelítése; míg az intézmény
szintjén: (5) a stratégiát, (6) a forrásokat és (7) a kultúrát. Ehhez a hét fókuszhoz
rendeltek indikátorokat, amelyeket a felsőoktatási intézmények használtak a
gyakorlatuk értékeléséhez.
Az oktatás tényleges megváltozása, a transzfer megjelenése, az új gyakorlat
fennmaradása kapcsán De Rijdt és munkatársai (2013) metaelemzésük során egy
olyan értékelési keretet alakítottak ki, amiben egyfelől azonosították a három fő
befolyásoló tényezőt és annak elemeit, azaz (1) a személyes oktatói jellemzőket,
(2) a beavatkozás avagy a tanulástámogatás jellegét, valamint (3) a munkahelyi
környezetet, másfelől pedig azokat a moderáló tényezőket, amelyek a transzfer
hatásának értékelését befolyásolhatják. A moderáló tényezők között a követke¬
zőket gyűjtötték össze: a bevatkozás után közvetlenül vagy késleltetve értékelték
a hatást, önértékelésre vagy mások bevonására is épített, a transzferra vagy az
eredményességre épült a mérés, nyitott vagy zárt képességek értékelésére vo¬
natkozott, laboratóriumi vagy természetes kontextusban zajlott, publikált vagy
nem publikált tanulmány. A metaelemzés alapján a szerzők előzetes, még további
megerősítést igénylő eredményeknek a következőket tartják: a személyes változók
kapcsán a tapasztalt oktatók inkább alkalmazzák a tanultakat gyakorlatukban,
mint a kezdők. Ugyanakkor a kezdőket segítheti a tapasztalt kollégákkal való
együttműködés. A beavatkozás jellege mentén arra hívták fel a figyelmet, hogy
eredményesebbnek tűnik a munkába ágyazott tanulás (on the job learning), ami
lehet informális és formális is, mint a munka melletti tanulás (off the job learning),
az oktatóktól több időt igénylő beavatkozás, valamint a megerősítő tanulási klíma
szemben az inkább hiányokra fókuszálóval.
Összességében az oktatói tanulástámogatás eredményességének értékelése még
számos nyitott kérdést rejt, és továbbra is nagy kihívás a személyek és kontextusok