Oldal 160 [160]
3. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE 159
3. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS
ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE
A nemzetközi térben az elmúlt közel negyven évben az oktatók szakmai tanulás¬
támogatási programjainak és kezdeményezéseinek folyamatos gazdagodása érzé¬
kelhető, emiatt is a kutatások egyre inkább a tanulástámogatás eredményességének
kérdéseire kezdenek figyelni. Az eredményesség értelmezésében egy alapvető
elmozdulás történik az oktatói elégedettségvizsgálatok felől egy komplexebb, a
hallgatók tanulását és eredményességét is érintő értékelési irány felé. Az oktatói
tanulást támogató képzések esetében jelentős kérdéssé válik a transzfer, azaz hogy
a tanultak hogyan épülnek be az oktatók mindennapi gyakorlatába (De Rijdt,
Stes, van der Vleuten & Dolchy, 2013). Továbbá megjelenik annak igénye, hogy
az eredményességet ne csak az egyéni oktatói szinten, hanem a programok és az
intézmény szintjén is értékeljék (Chalmers & Gardiner, 2015; I. még a kötet 1. és
2. elméleti jellegű fejezeteiben).
Az oktatók szakmai fejlődését támogató képzési programok hatásait az oktatók
szintjén jellemzően a következő tényezők mentén vizsgálják: (1) elégedettség a
szakmai fejlődés és tanulás támogatásával (pl. képzéssel), (2) a tanulási folyamat
tudatosítása, (3) a tanítási nézetek változása, (4) az újonnan szerzett tudás és
képességek alkalmazása, (5) változások a hallgatók számára, a hallgatók tanulási
eredményeiben értelmezhető változások (De Rijdt, Dochy, Bamelis & van der
Vleuten, 2016). De Rijdt és munkatársai (2016) a fentebbi szempontok mentén
vizsgálta az oktatók észlelését egy gazdag támogatórendszerrel rendelkező felsőok¬
tatási intézményben. Ez alapján az oktatói elégedettség kapcsán a következőket
azonosították: könnyű alkalmazni a tanultakat, a személyes igényekre épít, az
oktatók közti tapasztalatcserét segíti elő, szakértő jelenléte jellemző, kiscsoportos,
a magyarázatok és interakciók egyensúlya megfelelő, a képzések kínálata széles.
A nézetekben való változást a képzések természetes velejárójának tartják, növek¬
szik az IKT alkalmazása, nyitnak a tanulásközpontúság felé, erősödik reflektív
szakemberként való működésük. A transzferhatás kapcsán kiemelik, hogyaz IKT
használata olyan zárt képességként jelenik meg (vö. Blume, Ford, Baldwin & Huang,
2010 idézi De Rijdt et al., 2016), amelyeket az oktatók azonnal tudnak alkalmazni
a tanításuk során. A hallgatók kapcsán a teljesírmény növekedését emelték ki, a
hallgatókkal való jobb kapcsolatot, az önszabályozott és együttműködésre épülő
tanulás erősítését. A felülről indított képzésekkel elégedettebbek voltak az okta¬
tók, ugyanakkor az alulról kezdeményezett vagy együttműködésben kialakított
képzésekben az oktatók szerint a tanulás tudatosságának növelése és a nézetek
változása bizonyult erősebbnek. Egy nemcsak önbevalláson alapuló kutatás (Stes
g Van Petegem 2011) inkább azt erősíti meg, hogy a pedagógiai képzés a kezdő
oktatók tanítási nézeteire, megközelítéseire hat pozitívan, ugyanakkor a hallgatók