Page 142 [142]
OCR
2. ELMÉLETI KERETEK I4I A személyes tényezőkként kiemelt szakmai fejlődésről, tanulásról kialakított nézeteket, valamint az oktatók észlelt és fontosnak tartott kompetenciáit már részletesen bemutattuk az 5. és 6. fejezetekben, ezért itt most csak az elméleti keretben eredményként megjelenő szakmai fejlődés és tanulás tevékenységeire térünk ki. 2.1. A szakmai fejlődés és tanulás gyakorlata Az oktatók sokféle szakmai tanulással kapcsolatos gyakorlatait, tevékenységeit elemezték, és vizsgálták az egyes tevékenységek eredményességét a felsőoktatásban. Ugyanakkor fontos látni, hogy a tanítási gyakorlat sokféleségét nehéz rendszerezni, több tanulási tevékenység átfedésben All egymassal (Ferman, 2002; Knight et al., 2006), például a formális pedagógiai képzések és a közös informális beszélgetések vagy a reflektálás és a tanítás kutatása. Ferman (2002) ausztrál egyetemen végzett vizsgálatában az oktatók a szakmai fejlődés és tanulás kollektív és formális útjait tartották eredményesebbnek, de például az Open University részmunkaidős oktatói, éppen ellenkezőleg, a nem formális tevékenységeket ítélték fontosabbnak (Knight, Tait, & Yorke, 2006). További tanulmányok arra hívták fel a figyelmet, hogy az oktatók a szakmai fejlődés és tanulás kollegiális módjait (pl. társmentorálás) érzik meghatározóbbnak, mint az egyéni utakat (King, 2004; Hott & Tietjen-Smith, 2018, Wood, Vu, Bower, Brown, Skalicky, Donovan, Loch, Joshi, & Bloom, 2011). A szakmai fejlődés és tanulás egyes formáival, tevékenységeinek eredményességével is foglalkoztak kutatások (pl. Gibbs & Coffey 2004; Cilliers & Herman 2010; Crawford, 2010; Norton et al., 2005; Postareff, Lindblom-Ylanne, & Nevgi, 2008; Stes & Van Petegem, 2011). A formalis pedagögiai (tovabb)kepzesek eseteben azt találták, hogy ha a képzés a hallgatóközpontú megközelítésekre fókuszál, akkor az pozitívan hat az oktatók tanításról alkotott nézeteire, valamint tanítási megközelítésükre, hosszabb távon, bár kisebb mértékben a hallgatók tanulására is (pl. Gibbs & Coffey 2004; Cilliers & Herman 2010; Stes & Van Petegem 2011). Az oktatök úgy érezték, hogy a formális pedagógiai képzések pozitívan hatottak az identitásalakulásukra (Van Lankveld et al., 2017), de problémaként merülhet fel, ha a képzések kevésbé építenek a partneri és a kollegiális kapcsolatokra (pl. Owens, 2015). A kollaboratív vagy együttműködő tanulás különböző megközelítései, mint például a gyakorlat- közösségek, a team tanulás, a hálózatok mind értékes elemei az intézményi stratégiáknak csakúgy, mint az oktatók által kedvelt megoldásoknak. A kollaboratív tanulás kapcsolódik a munka alapú megközelítéshez és érzékenyebb a diszciplináris kultúrákra is, mint a (tovabb)képzési programok (Boud & Brew, 2013; Cox & McDonald, 2017; Crawford, 2010). Amíg a szakmai fejlődés és tanulás kollaboratív sajátosságairól nem felsőoktatási kontextusban számos pozitív
