Page 129 [129]
I28 VI. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÓI KOMPETENCIÁKRÓL
A szakmai fejlődéshez és tanuláshoz kötődő kompetenciaterületek közül
a kollégákkal való együttműködés és a saját tanítási gyakorlat elemzése, vizsgálata,
értékelése az, ami kiemelten lényeges az oktatók számára. Ezzel összevetve viszont
az egyetemen kívüli partnerekkel való együttműködés vagy az új oktatási módszerek
kipróbálása, megosztása kevésbé fontos szempont. Mindez a szakmai fejlődés és ta¬
nulás területén azt mutatja, hogy inkább a saját egyéni tanítási gyakorlatra figyelnek,
és hogy a szélesebb körű együttműködésre, tudásmegosztásra kevésbé nyitottak.
A legkevésbé lényeges területek azok, amik a tanulási környezetekhez, hallgatói
csoportok támogatásához kötődnek. Ez alól csak a tehetséges hallgatók segítése
kivétel. A hazai oktatók ezek közül is legkevésbé az online tanulási környezetek
tervezését, valamint az újonnan érkező hallgatók szocializációjának segítését
tartják fontos területnek. Ezek azok a területek egyébként, amelyek leginkább
újfajta feladatokat jelentenek a felsőoktatás számára.
Összevetve az oktatói kompetenciák megítélt fontosságát és észlelt eredmé¬
nyességét, azt találtuk, hogy az oktatók éppen azokon a területeken érzik magukat
a legkevésbé kompetensnek, amely területeket egyébként nem is tartanak annyira
fontosnak. Az online tanulási környezetek fejlesztése, a képzésbe újonnan érkező
hallgatók szocializációjának támogatása, az új oktatási módszerek kipróbálása és
az egyetemen kívüli partnerekkel való együttműködés bár mind fontosságban,
mind az észlelt eredményesség szempontjából sereghajtó, ezeknél a válaszoknál
a legnagyobb szórás. Mindez azt is jelenti, hogy az oktatók éppen ezekről a terü¬
letekről gondolkodnak igen különbözően, mondhatni szélsőségesen.
A fontosabbnak ítélt kompetenciaterületek esetében viszont ez a megfeleltetés
már nem ilyen egyértelmű. Legeredményesebbnek a szakterületük újdonságainak
tanításában, a kurzusok tervezésében, fejlesztésében és a hallgatók tanulásának,
eredményeinek értékelésében tartják magukat. A tehetséggondozásban és a hall¬
gatók tanulásának facilitálásában az előbbieknél és a fontossághoz viszonyítva is
kevésbé érzik magukat kompetensnek. Bár a hallgatói támogatás kompetenciái
alá csoportosítottuk a tehetséges tanulók segítését, a képzésbe újonnan érkezők
tanulásának és szocializációjának támogatását is, jól látszik, hogy a felsőoktatás
oktatói ezek közül messze a tehetséggondozást tartják a leglényegesebbnek, s
magukat is eredményesebbnek e területen. Összességében tehát a sokféle hallga¬
tói csoport támogatása nem egységesen lényeges az oktatók számára, és nem is
érzik magukat egyformán eredményesnek. Azaz a tanulástámogatáshoz általában
kapcsolódó elképzelés, hogy az minden hallgató támogatásához kötődik — ilyen
formában nem jelenik meg a hazai felsőoktatásban.
Érdemes összevetni azt is, hogy az oktatók vélekedésében milyen módon
kapcsolódik össze az adott kompetencia fontossága és saját eredményességük
megítélése, hiszen amennyiben az oktató fontosabbnak tart egy adott kompe¬
tenciaterületet, mint amennyire magára nézve jellemzőnek, az ösztönzően hathat