2017 tavaszán oktatókkal élettörténeti és tematikus interjút vettem fel, de jelen
fejezet csak az oktatói élettörténetek feldolgozására fókuszál. Az élettörténeti
interjú középpontjában a történetben elbeszélt élet vagy annak egy kitüntetett
időszaka (Polkinghorne, 1995; Pataki, 2001; Clandinin, 2007) — például az
elbeszélt oktatói élet áll. Az élettörténeti vagy egyes életszakaszokra fókuszáló
interjúk segítségével feltárható az oktatói identitás és fejlődés narratív szervező¬
dése, az identitás és fejlődés narratív koherenciára törekvő, időben értelmezett
konstrukciói (Polkinghorne, 1995; László, 2005).
Az oktatói élettörténet során arra kérdeztem rá, hogy (1) hogyan kezdő¬
dött az oktatói életútjuk, (2) azóta miben fejlődtek, változtak oktatóként,
ennek milyen főbb mérföldköveit, valamint szakaszait észlelték, (3) ezekben
a szakaszokban hogyan tudott az oktatói tevékenységük kapcsolódni más
kutatási, fejlesztési tevékenységekhez, (4) valamint az oktatói karrier formális
lépcsőfokai hogyan alakították a szakmai fejlődésüket. Az interjúk során a
résztvevők maguk mesélték el szabadon az oktatói történetüket, s csak azután
tértünk vissza egyes részek mélyebb értelmezésére. Az élettörténeti interjút
kiegészítettük az oktatói életről készített időszalag készítésével, valamint egy,
az oktatói identitásváltozás szempontjából kritikus eseménynek a bemutatásá¬
val, elemzésével. Az interjúkat a szerző készítette, aki maga is a felsőoktatási
kontextusból érkezik, ez pedig az interjúkészítés során a szakmai beszélgetés
jelleget erősíthette fel. Az interjúkról hangfelvétel készült, melynek szövegét
legépeltük az elemzéshez.
Az időszalag készítése gyakran képezi az élettörténeti interjúk vizuális kiegé¬
szítését. Főként akkor használják, ha a tágabb szociális kontextus értelmezése
vagy az elbeszélt élet és az interjúalany életében kronologikusan történt események
kapcsolata is meghatározó (Adriansen, 2012). Az időszalag célja a kutatásban
az oktatói életút áttekintésének segítése volt, valamint annak elősegítése, hogy
az oktatók szubjektív időkezelése összevethető legyen kronologikus történések¬
kel. Az oktatók az interjú azon pontján kapták meg az időszalagot, amikor vagy
elakadtak a mesélésben, vagy már befejezték oktatói élettörténetüket.
A kritikus esemény technikajat (Schluter, Seaton & Chaboyer, 2008) az élet¬
történeti interjú végén használtam. Arra kértem a résztvevőket, hogy meséljenek
el egy meghatározó eseményt, amikor úgy érezték, hogy oktatóként jelentősen
változtak. A kritikus események módszerét az oktatói gyakorlatok és , mögöttes"
értelmezések mélyebb megértéséhez, valamint az oktatói élettörténet mérföldköve¬
inek, fordulópontjainak konkretizálásához használtuk. Az időszalag és a kritikus