Seite 76 [76]
4. A NARRATÍV KUTATÁS MÓDSZERE ÉS MINTÁJA 75
4. A NARRATÍV KUTATÁS MÓDSZERE ÉS MINTÁJA
4.1. Az oktatói élettörténetre épülő interjú módszere
2017 tavaszán oktatókkal élettörténeti és tematikus interjút vettem fel, de jelen
fejezet csak az oktatói élettörténetek feldolgozására fókuszál. Az élettörténeti
interjú középpontjában a történetben elbeszélt élet vagy annak egy kitüntetett
időszaka (Polkinghorne, 1995; Pataki, 2001; Clandinin, 2007) — például az
elbeszélt oktatói élet áll. Az élettörténeti vagy egyes életszakaszokra fókuszáló
interjúk segítségével feltárható az oktatói identitás és fejlődés narratív szervező¬
dése, az identitás és fejlődés narratív koherenciára törekvő, időben értelmezett
konstrukciói (Polkinghorne, 1995; László, 2005).
Az oktatói élettörténet során arra kérdeztem rá, hogy (1) hogyan kezdő¬
dött az oktatói életútjuk, (2) azóta miben fejlődtek, változtak oktatóként,
ennek milyen főbb mérföldköveit, valamint szakaszait észlelték, (3) ezekben
a szakaszokban hogyan tudott az oktatói tevékenységük kapcsolódni más
kutatási, fejlesztési tevékenységekhez, (4) valamint az oktatói karrier formális
lépcsőfokai hogyan alakították a szakmai fejlődésüket. Az interjúk során a
résztvevők maguk mesélték el szabadon az oktatói történetüket, s csak azután
tértünk vissza egyes részek mélyebb értelmezésére. Az élettörténeti interjút
kiegészítettük az oktatói életről készített időszalag készítésével, valamint egy,
az oktatói identitásváltozás szempontjából kritikus eseménynek a bemutatásá¬
val, elemzésével. Az interjúkat a szerző készítette, aki maga is a felsőoktatási
kontextusból érkezik, ez pedig az interjúkészítés során a szakmai beszélgetés
jelleget erősíthette fel. Az interjúkról hangfelvétel készült, melynek szövegét
legépeltük az elemzéshez.
Az időszalag készítése gyakran képezi az élettörténeti interjúk vizuális kiegé¬
szítését. Főként akkor használják, ha a tágabb szociális kontextus értelmezése
vagy az elbeszélt élet és az interjúalany életében kronologikusan történt események
kapcsolata is meghatározó (Adriansen, 2012). Az időszalag célja a kutatásban
az oktatói életút áttekintésének segítése volt, valamint annak elősegítése, hogy
az oktatók szubjektív időkezelése összevethető legyen kronologikus történések¬
kel. Az oktatók az interjú azon pontján kapták meg az időszalagot, amikor vagy
elakadtak a mesélésben, vagy már befejezték oktatói élettörténetüket.
A kritikus esemény technikajat (Schluter, Seaton & Chaboyer, 2008) az élet¬
történeti interjú végén használtam. Arra kértem a résztvevőket, hogy meséljenek
el egy meghatározó eseményt, amikor úgy érezték, hogy oktatóként jelentősen
változtak. A kritikus események módszerét az oktatói gyakorlatok és , mögöttes"
értelmezések mélyebb megértéséhez, valamint az oktatói élettörténet mérföldköve¬
inek, fordulópontjainak konkretizálásához használtuk. Az időszalag és a kritikus