Seite 57 [57]
56 III. KUTATÁSI KERET ÉS MÓDSZEREK AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK..
Bár Borkoék pedagógusképzéssel foglalkozó kutatásokat elemeztek, rendszerük
jól értelmezhető az oktatók szakmai fejlődése és tanulása kapcsán is. A következő
négy kategóriát alakították ki: (1) a képzések hatásainak vizsgálata, (2) a tanulást
értelmező kutatások, (3) a gyakorlati (practitioner) kutatások, (4) a fejlesztés
(design) alapú kutatási irány. Amíg az első két irány erőteljesen kapcsolódik a
kutatások már jól ismert, kvantitatív és kvalitatív paradigmájához, az utóbbi két
irányt 2008-ban még újszerűnek, éppen erősödőnek tartják. A gyakorlati és a
fejlesztés alapú kutatások pedig éppen azok a kutatási műfajok, amelyek fejlesztés
és kutatás folyamatainak kutatásmetodológiai szempontból megalapozott össze¬
kapcsolódását teremtik meg.
Az első kutatási műfaj, a képzések hatásának vizsgálata erőteljesen épít az
ok-okozati, avagy folyamat-eredmény összefüggésekre, azaz arra, hogy egy adott
képzési program milyen pozitív eredményekkel, változásokkal jár. A jellemzően
kísérleti és korrelációs vizsgálatokra épülő irány különösen értékes az oktatáspo¬
litikai, stratégiaalkotási, menedzsment szempontból, hiszen közvetlenül segíthet
kulcsdöntések meghozatalában. Ez a műfaj a felsőoktatási kutatásokban is erős,
számos olyan vizsgálat készült, amelyek az oktatói képzések hatását vizsgálták
(I. bővebben a 2. fejezet 2.1. részében). Az oktatói képzések hatásának vizsgálatában
az egyik legjelentősebb szempontként az oktatói képzések hosszúsága szerepelt.
Az eredmények alapjan (pl. Postareff, Lindblom-Ylanne & Nevgi, 2008; Stes,
Coertjens & Van Petegem, 2010) az lathatd, hogy a fél és egy év közti képzések
hatására észlelhetők jelentős változások az oktatói nézetekben, viselkedésben.
Újabban ugyanakkor az online képzési lehetőségek felértékelődése kapcsán megint
előkerült a képzések hosszúságának kérdése, és vannak már olyan hatásvizsgá¬
latok is, amelyek azt mutatják, hogy legalábbis doktoranduszok, kezdő oktatók
esetében akár rövidebb (5 hetes) képzések is érhetnek el pozitív változásokat az
oktatói nézetekben, a tanulásközpontú elképzelések megerősödésében (Vilppu,
Sédervik, -Postareff & Murtonen, 2019).
A második kutatási műfajban, azaz az értelmező kutatásokban nincs egy do¬
mináns elméleti keret és kutatás-módszertani irány, inkább a sokszínűség jelenik
meg, és ezáltal a műfaj egyik legnagyobb kihívása az átláthatóság és az összehason¬
líthatóság problémája (Borko et al, 2008). A tanítás tanulása kapcsán a kutatások
reflektálhatnak az egyéni tanulási utakra, erősen építve a radikális konstruktivista
megközelítésekre (pl. Nahalka, 2002); de főként amerikai kontextusban kife¬
jezetten erős a szociokulturális és szituatív tanulási irány is, ami a közösségek
tanulását állítja középpontba. A felsőoktatásban egyrészt az egyéni szintű tanulás
kapcsán az oktatói nézetek és változásuk kutatása egy jelentős irány (pl. Prosser,
Trigwell & Taylor, 1994; Akerlind, 2007; Fabriz, Hansen, Heckmann, Mordel,
Mendzheritskaya, Stehle, Schulze-Vorberg, Ulrich & Horz, 2020); mâsrészt a
szociokulturális értelmezési keretben a gyakorlatkôzôsségek tanuldsi tapaszta¬