Seite 58 [58]
I. AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉHEZ ÉS TANULÁSÁHOZ KÖTŐDŐ... 57
latainak vizsgálata is felértékelődött (pl. McDonald & Cater-Steel, 2017; Zoe,
2018). Az értelmező kutatások iránya — a hatásvizsgálatokhoz képest — előtérbe
állítja egyrészt a belső perspektívát, felértékeli az érintettek , hangját, elképzelé¬
seiknek bevonását és megértését; másrészt a kontextuális sajátosságokat és lokális
jelentéseket is középpontba állítja. Ez utóbbira különösen lényeges a felsőoktatási
kontextusban is jobban odafigyelni, hiszen az intézményi, diszciplináris, lokális
politikai sajátosságok kulcsszerepet játszanak az oktatói tanulás értelmezésében
(vö. Van Lankveld et al, 2017).
A gyakorlati és a fejlesztés alapú kutatások, illetve a különböző kutatási mű¬
fajok, mödszertanok kombinäläsa, kevert jellege is (Tashakkori & Teddlie, 2010)
a pragmatista megközelítések (Lukenchuk & Kolich, 2013) erösödeset mutatja a
területen. Mindez pedig azt jelenti, hogy a kutatómunka feltáró jellege erőteljesen
összekapcsolódik azzal a céllal, hogy a szakmai gyakorlatot, innovációkat ne csak
megértsük, hanem megváltoztassuk, átalakítsuk, a fejlesztéseket tovább javítsuk.
A gyakorlati kutatások világa abból indul ki, hogy a gyakorlati szakember a
tanítás legitim ismerője, kutatója, aki tervezett és szisztematikus módon képes
vizsgálni a gyakorlatát annak érdekében, hogy megértse és fejlessze a saját lokális
kontextusában (Borko et al, 2008). Példaként említhetők az akciókutatások, részt
vevői kutatások, öntanulmányozás (self-study). A felsőoktatási kutatások területén
elsősorban a tanításra és tanulásra vonatkozó tudományosság (scholarship of teaching
and learning /SoIL/) tartozik a gyakorlati kutatások körébe (Borko, Whitcomb
& Byrnes, 2008; ezzel bévebben a 2. fejezet 2.3. részében foglalkozunk), aminek
központi eleme a saját gyakorlat tudományos igényű, szisztematikus vizsgálata
mellett az is, hogy a kutatási eredményeket nyilvánossá, a tudományos közösség
számára hozzáférhetővé és értékelhetővé teszik (Richlin, 2001; Shulman, 2011).
A felsőoktatásban az elméleti és gyakorlati tudás integrálása és reflektálása sajátos
komplexitásában jelenik meg, gondoljunk csak arra, hogy az adott diszciplína ki¬
magasló kutatója, a terület gyakorlati oktatója és a szakterületi pedagógiai tudás
szakértője egy személyben vagy együttesen, de különböző hangsúllyal jelenhet
meg a gyakorlati kutatásban. A mai napig vita folyik e kutatási irány eredmé¬
nyességéről, arról, hogy ez az irány mennyiben viszi előre a gyakorlat megúju¬
lását, illetve a terület kutatását. Canning & Masika (2020) elemzésiikben mar
két hullámát azonosítják a tanításra és tanulásra vonatkozó tudományosságnak
(SoTL). Értékelésük szerint amíg a kilencvenes években megerősödő SoTL 1.0
még inkább egy jellegzetes kutatási irányhoz kötődik, ami a tanulás-tanítás mé¬
lyebb megértését helyezi középpontba, és sokféle értelmezési keretet elfogadva, de
alapvetően az eredmények értékelésére, intézményeken átívelő disszeminálására
helyezi a hangsúlyt. A SoTL 2.0 jelenlegi hulláma távolodik a kutatástól, inkább
a tanulás-tanítás fontosságának elismeréséért küzd, ateoretikus irány, ami inkább
a felsőoktatási intézményeken belüli gyakorlatra, tudásmegosztásra fókuszál, nem