Page 31 [31]
5. DEIXIS ÉS KOREFERENCIA
A térdeixishez kapcsolódóan érdemes még a módra, állapotra,
mennyiségre, minőségre mutató névmásokat mint deiktikus nyelvi
elemeket megemlíteni. Ezek a diskurzus különböző körülményeire
tudnak közvetlenül utalni.
Az idődeixis a megnyilatkozás idejére, illetve az ahhoz képest értel¬
mezhető események idejére történő utalást jelenti. A (4) példában az
aktuális beszélő idejéhez — tehát a beszédidőhöz -— viszonyítva két
esemény jelenik meg: az evés (az eszel igealak által) és a menés (az elme¬
gyünk igealak által). A két igealak jelen ideje azt jelöli, hogy mindkettő
a beszédidőhöz közeli időben valósul meg. A két eseményt egymáshoz
viszonyítva viszont az mondható el, hogy az evés esik egybe a beszéd¬
idővel, a menés cselekvése ehhez képest a jövőben valósul meg.
Az időt jelölő grammatikai formák tehát aszerint alkalmazhatók,
hogy az események a beszélő idejéhez képest mikor kezdődnek, mennek
végbe vagy történnek meg. A jelen időt alapesetben akkor alkalmazzuk,
mikor az esemény ideje a beszédidővel esik egybe. A jelen időben levő
igealakok egymáshoz viszonyítva ugyanakkor megadhatnak egy olyan
időszerkezetet, melyben egy jelen idejű alak egy másikhoz képest jövő
időt vagy utóidejűséget fejez ki (I. (4) példa). A múlt idő alkalmazása
abból az okból motivált, hogy egy esemény a beszédidőhöz képest
a múltban zajlott le vagy kezdődött el. A több grammatikai formával
megvalósítható jövő időt pedig akkor alkalmazzuk, mikor a beszéd¬
időhöz viszonyítva az esemény a jövőben fog lejátszódni.
Az idődeixis tipikus kifejező eszközei a határozószók (most, holnap,
tavaly stb.), a mutató névmások (ilyenkor, olyankor, ekkor, akkor stb.),
ragos vagy névutós névszók (ötkor, karácsonyig, ebéd előtt, munka után
stb.), valamint az igeidőt jelölő nyelvi lehetőségek.
Végezetül a diskurzusdeixis azokat a lehetőségeket öleli fel, melyek
segítségével a diskurzus bizonyos részeire történő rámutatás valósulhat
meg.
(5) Fentebb a deixis jelenségéről lehetett olvasni.
Az (5)-ben a fentebb határozószóval a diskurzus részére közvetlenül
utalni. A mutató névmások (ez, az) és ragozott alakjai (pl. ezt, azt,
ebben, abban) önmagában is funkcionálhatnak diskurzusdeixisként, de
kiegészülhetnek nominális szerkezettel is (ez az asztal, abban a feje¬
+ 30 +