Page 286 [286]
A pártállami színházi irányítás és a Színház- és Filmművészeti Szövetség... e 285
A forradalom idején a szövetségi vezetés egyes korábban befolyásos kép¬
viselőit - pl. Gáspár Margitot, Major Tamást - az általuk vezetett társulatok
megtagadták. Ez arra utal, hogy nem a szakmai érdekvédelem képviselőiként
tekintettek rájuk. A Színház- és Filmművészeti Szövetség átalakult, a köz¬
hangulatot immár jobban képviselő vezetése még a forradalom leverése után
is ellenállt, a színházak sztrájkoltak. Az alakuló, a társadalmi reakcióktól
még tartó Kádár-rezsim kezdetben tárgyalásokba bocsátkozott a Színház- és
Filmművészeti Szövetség megújult elnökségével. A cél a konszolidáció előse¬
gítése és a színházak sztrájkjának megszüntetése lehetett. Erről az átmeneti
időszakról tudósít az a gyorsírói feljegyzés, mely a szövetség elnökségének
a Népművelési Minisztérium képviselőivel 1956. december 27-én tartott
megbeszéléséről tudósít.
Jelen voltak Köpeczi Béla mint elnök és mint a minisztérium képviselője,
továbbá Balla Katalin, Bessenyei Ferenc, Dayka Margit, Egri István, Hahn
György, Kárpáthy Gyula, Nyáry László, Szakáts Miklós, Szász Károly, Tarnai
József, valamint Fenyő Imre és később Gellért Endre. Látható, hogy a Szín¬
ház- és Filmművészeti Szövetséget már nem a pártaktíva tagjai képviselik
e tárgyaláson, ahol a minisztériumi megbízottal a szövetség újjászervezésé¬
nek módjáról és a szakma autonómiájának határairól egyeztetnek. Köpeczi
a még óvatos Kádár-féle vezetést képviselve taktikusan, nem támadóan lép
fel. Célja a szövetséget irányítók álláspontjának, kompromisszumkészségé¬
nek felderítése. A filmesekkel együtt- vagy külön működés kérdését veti fel
elsőként, bár a lényegi dilemma a szövetség viszonya a Kádár vezette hata¬
lomhoz: , Végre tisztában kell lenni azzal, hogy valóban a szövetség önmaga
áll fel filmesek nélkül, ha önmaga áll meg, akkor vezetősége reprezentatív-e,
ha igen, akkor hogyan állunk a legalitással és az illegalitással és az ehhez ha¬
sonló problémákkal. Ezeket tisztán kell látni.""
Köpeczi kész egyeztetni a pesti és vidéki színházakba kinevezendő veze¬
tők kényes témájában is. Az új vagy régi-új igazgatók kinevezése, áthelyezése,
a színházak egyfajta újraelosztása 1957 végéig domináns téma a Népművelési
Minisztériumból alakult Művelődésügyi Minisztérium és a kulturális irá¬
nyításban fontos szerepet játszó Aczél György irataiban.
Az 1956. decemberi tárgyaláson a színházak nagyobb autonómiája igé¬
nyével párhuzamosan felvetődik az állami támogatás esetleges megvonásá¬
nak veszélye is. Köpeczi tagadja, hogy ilyen szándék lenne: , gazdaságilag is
önállóvá kell tenni a színházat, ami nem jelenti feltétlenül a szubvenció meg¬
vonását, hanem azt jelenti, hogy gazdaságilag is szabadon mozogjon a szín¬
» OSZKSZT Irattär Fond 18/68/3.