Page 251 [251]
250 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat
, Ugyancsak távirati úton nyilvánítsuk hálás köszönetünket vitéz Imrédy
Béla miniszterelnök úr, gróf Teleki Pál kultuszminiszter úr, valamint Hó¬
man Bálint nyugalmazott miniszter úr excellenciájukhoz; ugyancsak Zsin¬
dely Ferenc államtitkár úr, Jaksovitzky Károly miniszteri osztályfőnök úr
őméltóságaiknak azért az úttörő, lelkes, kitartó munkálkodásért, amellyel
lehetővé tették, hogy a magyar színészet és filmgyártás ebben az egész vilá¬
got átformáló harcos korszakban egy új, szebb jövő reményében induljon új
célkitűzések felé."
A Kamara vezetése - elitváltási törekvése mellett - elsősorban a politikai tá¬
mogatással megvalósíthatónak remélt színészi (munkavállalói) érdekvédel¬
met ambicionálta. A színészek életfeltételeinek javítása mindhárom vizsgált
reformidőszakban prioritás volt, és értek is el eredményeket ezen a területen.
Ugyanakkor a Kamara esetében az alábbi, szociális célúnak elgondolt intéz¬
kedések magánszínházi kontextusban csak részben valósulhattak meg.
„A legközelebbi jövőben már szó sem lehet az antiszociális kilenc hónapos
szerződtetésekről. Természetesnek tekintjük azt is, hogy a jövőben minden
színháznak önálló, egész társulatot kell szerveznie, vendégszereplések csak
elvétve és csak a Kamara választmányának előzetes beleegyezése után le¬
gyenek adhatók."
A Kamara tehát korlátozni kívánta a versenyt, átvállalva a színházi szférát
érintő döntési jogokat. A területet addig vezetők kizárásával új, elképzelésük
szerint a munkavállalók szempontjából igazságosabban működő vállalato¬
kat vizionáltak. Átírták volna a pesti színházi ipar évtizedek alatt kialakult,
politikai és gazdasági változásokhoz jórészt adaptálódni képes szervezeti, ér¬
dekegyeztetési rendszerét is.
5 A szükséges anyagi javak megszerzése céljából tehát a Kamara keretében
felállítandók a következő jövedelmet hozó vállalatok: színházi ügynökségek
kizárólagos joggal, amelyek majd aránylagosan kevesebb százalékot kérnek
a Kamara tagjaitól, mint a mai magánvállalkozások - a fennmaradó jöve¬
delem természetesen a Kamaránké. [...] Színházi jegyiroda szintén csak egy
legyen, színházi jegyeket eladni, vagy biztosítani csak a Kamara jegyirodája
illetékes."
2
N. N.: Kiss Ferenc beszéde, Magyar Színészet, I. évfolyam, 1939. 1, 3.
3 Uo., 5.
4 Uo., 5.