Page 206 [206]
Színházi , átállítás" - a pesti magánszínházi mező önszabályozó... e 205
zal, hogy a fővárosi színházi életet jórészt az ő üzleti és esetleg művészi törek¬
véseik határozták meg. Ők voltak ugyanis (jó esetben) képesek kikalkulálni
egy állami támogatás nélkül is hosszabb távon életképes pénzügyi működési
modellt. Szerepük elemzése azért is időszerű, mert Budapesten - az állami
és önkormányzati fenntartású színházak máig tartó dominanciája mellett —
újra több magánszínház alakult, így megjelentek a vállalkozó színigazgatók.
Másik, a színigazgatói érdekvédelem kutatásának relevanciáját jelző tény:
1999-ben Léner Péter vezetésével tevékenykedni kezdett a Budapesti Szín¬
igazgatók Egyesülete." (Tudomásom szerint ez az egyesület már nem aktív.)
Mivel azonban korábban Bécsben, Párizsban és New Yorkban is működött/
működik városi magánszínházi igazgatókat tömörítő érdekvédelmi szövet¬
ség, összehasonlító kutatásra is mód nyílna e területen.
A címben jelzett kérdés vizsgálatára ráadásul egy páratlan, 1945 után meg¬
semmisültnek hitt, terjedelmes forrás áll rendelkezésre. A BSZSZ irattárát az
OSZK Színháztörténeti Tára őrzi. A dolgozatban a fővárosi színigazgatói elit¬
váltás (BSZSZ kontra Kamara) kísérletének színigazgatói olvasatára: székes¬
fővárosi és minisztériumi döntéshozókhoz fűződő (érzelmi) viszonyuk átala¬
kulására koncentrálok. Az értekezletek, összes ülések, rendes és rendkívüli
közgyűlések jegyzőkönyvei, a hatóságokhoz címzett kérvények, befolyásos
hatósági személyeknek küldött nem hivatalos levelek értelmezésekor persze
figyelembe veendő, hogy a BSZSZ végrehajtó bizottságának tagjai egymásnak
is üzleti konkurensei voltak. Így jegyzőkönyvben rögzített állásfoglalásaik
őszintesége feltehetőleg csak bizonyos szférákra korlátozódott. Zárásként uta¬
lok majd a Kamarának a BSZSZ-tisztikarral kapcsolatos megnyilvánulásaira,
a Magyar Színészetben, a Kamara színművészeti főosztályának hivatalos köz¬
lönyében publikált dokumentumokra támaszkodva. Feltételezem ugyanis,
hogy a BSZSZ - Kamara által feltűnően ambicionált - , trónfosztása" egy a vi¬
déki színházakból, illetve a korábban irányító pozícióhoz nem jutottak kö¬
réből kiinduló elitváltási kísérlet volt. Ennek felvetése azért is releváns, mert
a Kamara megalakulása, illetve a színházak 1949-1950-es államosítása után
a budapesti színigazgatói kar szinte teljesen kicserélődött.
Ma már nem működik ez az állami és fővárosi fenntartású színházak igazgatóit tömörítő egyesü¬
let. A végrehajtó bizottság tagjai voltak: Jordán Tamás, Kerényi Imre, Marton László, Meczner Já¬
nos és Zsámbéki Gábor. Léner könyvében így jellemezte a BSZSZ-hez sok ponton hasonló tevé¬
kenységüket: , A Budapesti Színigazgatók Egyesülete hasznosan, sokszor harcosan és bátran védte
a főváros színházi életét. Ez a tízegynéhány ember nem az egzisztenciája védelmében szövetkezett.
Mögöttünk társulatok voltak, több száz ember, akikért harcoltunk. Persze adódtak nézeteltérések,
ellenszenvek - de azért rokonszenvek is -, mint az emberek között bárhol, de végül is mindenki
megtalálta a maga személyes stratégiáját, okát az együttműködésre. Adatokat küldtünk egymásnak
a műsortervről, kiállítási költségekről, szerződtetési formákról, társulati változásokról, minimális
és maximális gázsikról, folyamatosan konzultáltunk egymással." Léner Péter: Volt egyszer egy szín¬
ház. A József Attila Színház utolsó két évtizede. Budapest, Corvina Kiadó Kft, 2013, 84.