Page 123 [123]
122 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
kerének esélyeit. Mindezt akkor, mikor a kép és a szöveg összefüggésének és
arányainak alakulását illetően a hangosfilm még kísérleti stádiumban volt.
Mindketten úgy vélték, hogy a sztori, illetve az azt összefoglaló szinopszis
képvisel értéket. A feldolgozás művészi nyelvének problémájával ritkán fog¬
lalkoztak leveleikben. Az árukontextusban, amelyben mindketten működ¬
tek, a siker üzleti sikert jelentett, melynek csak esélyeit lehet jelezni. Ennek
felmérésére tartotta alkalmasnak a Paramount Robozt.
Mit mondanak értékelései az 1930-as évek pesti színházi kínálatáról, és
miként reprezentálják a kereskedelmi színházi olvasatot? Mivel minden új
magyar premierről írnia kellett, maga a témaválasztás nem orientál. A Para¬
mount Roboz tevékenysége révén tehát napi szinten tájékozott volt az állami
támogatásból működő Nemzeti Színház, a bukások sorát produkáló Bethlen¬
téri Színpad, és a revüket bemutató Royal Orfeum programját illetően is. Ro¬
boz leveleiből, a gyakran a színházak által fizetett reklámízű kommiinikéket
közlő színházi lapokétól eltérő, kereskedelmi színházi szempontú alternatív
színháztörténet rajzolódik ki. Izgalmas téma lehetne a darabokat, előadáso¬
kat értékelő jelzők vizsgálata vagy a filmes esélyeket mutató szerzők listája
- ehhez azonban az összes szinopszisra kiterjedő felmérésre lenne szükség.
Most csak néhány tendencia jelzésére vállalkozhatok. Roboz a formai újí¬
tásokat, a színházi nyelvi kísérleteket ingerülten utasította el. Kóbor Tamás
Hat hónapját ,valészinütlennek”, ,tülbeszéltnek” és ,porosnak” nevezte.
A népi írók darabjaihoz, például Kodolányi Földindulásához való viszonya
távolságtartó volt. Elismerte, hogy erős dráma, jó színpadi hatásokkal, de
témája miatt Magyarországon kívül szerinte nem tarthat számot érdeklő¬
désre. Lakatos László Édes Anna-adaptációját, melyet a jeles színpadi szerző
Kosztolányi Dezső regényéből készített, ugyanakkor javasolta külföldi szín¬
padra. Filmre azért nem, mert helyszínváltozásokra a színpadi változat alig
ad lehetőséget.
A levelezés során Roboz és Farley, tehát a forrás- és célkultúra értékrend¬
szere közeledett. Roboz kezdte amerikai filmes szemmel nézni a pesti dara¬
bokat. László Aladár A csodagyermek című, feltehetőleg nem az örökkéva¬
lóságnak szánt termékének lekötését például azért ajánlotta, mert a belőle
készített film lehetőséget adna egy Menuhinhoz hasonló ifjú hegedűvirtuóz
szerepeltetésére. A Vígszínház háziszerzőinek, például Lengyel Menyhértnek
a darabjait általában kicsit túldicsérte, annak ellenére, hogy az 1910-es évek¬
ben világszerte játszott író ekkor már nem volt annyira népszerű. Ugyanez
a helyzet Molnár Ferenccel, akinek Harmónia című művéről elismerően írt,
bár megjegyezte, hogy a filmverzió csak egy szűkebb értelmiségi közönség
előtt számíthatna sikerre. További hátrány szerinte, hogy a főszereplők kö¬
zépkorúak (a film nem adna tehát lehetőséget az aktuális ifjú filmsztárok sze¬