Page 121 [121]
120 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
A Roboz-Farley-levelezés
Az 1932-ben jelentős pénzügyi veszteséget elszenvedő Paramount arra töre¬
kedett, hogy minden filmtémaként szóba jöhető külföldi színpadi újdonság¬
ról vagy potenciális filmsztárjelöltről gyors és részletes információt kapjon.
Roboz Imre 1932-től vett részt e nemzetközi projektben. A German Para¬
mountot irányító Ike Blumenthal hozta össze Frank Farleyvel (1890?-1951),
aki 1929-től vezette a filmkonszern párizsi irodáját, mint chief literary ma¬
terial scout for the Production Department on the Continent of Paramount
Pictures. Beosztásából következően más európai nagyvárosokban működő,
a helyi kereskedelmi színházban befolyásos közvetítőkkel való kapcsolattar¬
tás is feladatai közé tartozott. Robozzal folytatott terjedelmes levelezésükből
sem világos azonban, mi volt a Paramount célja a begyűjtött tömérdek infor¬
mációval. Hiszen, a konkurens amerikai filmvállalatokhoz képest, legalább¬
is a Robozzal való együttműködés révén, kevés darab filmjogát kötötték le.
Pedig Roboznak minden pesti premierről be kellett számolnia, lehetőleg mi¬
nél több bizalmas információt megosztva, és a stúdió által kidolgozott minta
szerinti szinopszist is küldenie kellett Párizsba. Fizetését az amerikai film¬
stúdió egy New York-i számlára dollárban utalta.
Ez az 1940-ig nyomon követhető levelezés, melyből mind a kereskedel¬
mi színházi központokban, mind a közép-kelet-európai periférián működő
partner reakciói kiolvashatók, kiváló forrás a Paramountban és a Vígszín¬
házban honos darab-, illetve sztorikereskedelmi módszerek összevetésére.
A kulturális transzferek működéséről szóló tudásunk annak révén is bővül,
hogy a levelezés hangneme többször is változik. Az információk eltérő értel¬
mezésének egyik oka, hogy míg Roboz a pesti színházi világ minden szeg¬
mensét gyakorlati tapasztalatok alapján, bennfentes döntéshozóként ismeri,
addig a Párizsban, majd Londonban élő Farley inkább csak továbbítja a Pa¬
ramount New York-i és hollywoodi irodáinak - számára sem mindig vilá¬
gos - kívánságait. Annak is tanúi leszünk, hogy egy színházi termék, amint
eltérő kulturális kontextusba kerül a célkultúrában, esetünkben az amerikai
hangosfilmgyártásban, mennyire más értelmezést és értékelést kaphat, mint
a forráskultúrában.
A Farleynek küldött szinopszisok első oldala tartalmazta az előadás ada¬
tait és Roboz sommás véleményét. De ezen szerepelt a műfaj, a tervezett
bemutató helye, ideje is. A Vígszínház vezérigazgatója általában itt jelezte
a darab hangosfilmre adaptálhatóságnak esélyét (picture value), és itt jelle¬
mezte a szerző, illetve a szóban forgó színház aktuális bérlőjének jelenlegi
pesti pozícióját, de utalt arra is, ha a darab kifejezetten egy színésznő vagy
színész számára készült (vehicle). A kommentár a helyszínek és a szereplők
számának megadásával zárult. Ezután következett egy hét-tíz oldalas rész¬