Page 82 [82]
A DARABHIÁNY PROBLÉMÁJÁNAK
KEZELÉSE A VÍGSZÍNHÁZBAN
AZ 1930-AS ÉVEK ELEJÉN
A pesti magánszínházak a korabeli kereskedelmi/profitorientált színházak
között atipikusnak számító működési modelljük miatt szenvedtek folyama¬
tos darabhiányban. Ugyanis egész évadra szerződtettek társulatot, melyet
így folyamatos munkával kellett ellátni. Az ún. törzstársulat szerződtetésé¬
hez a fővárosi színészek 1917-ben alakult érdekvédelmi szervezete, a Buda¬
pesti Színészek Szövetsége is ragaszkodott. Ennek garantálása nélkül nem
írta volna alá a Budapesti Színigazgatók Szövetségével évente kötött kollektív
megállapodást. Utóbbi 1930-ban nyolc fővárosi tagszínházban szabályozta
munkaadók és munkavállalók viszonyát (szerződtetés, bérminimum, viták
rendezésének menete stb.). Mindeközben a kozmopolita színházi centru¬
mokban, például Párizsban és New Yorkban a kereskedelmi színházi szférá¬
ban működő vállalkozók csak egy-egy produkcióra toboroztak munkatársa¬
kat; az együttműködés a produkció létrehozásától annak kifutásáig tartott.
Ugyanakkor a pesti magánszínházak számára közelebbi mintát jelentő ber¬
lini, bécsi színházakban még működött az elsősorban Reinhardt társulatai
által reprezentált, művészi és üzleti szempontokat összeegyeztethetőnek fel¬
tüntető társulati modell is. A darabhiánnyal kapcsolatos korabeli dilemmát
Bárdos Artúr, egykori Reinhardt-csodáló majd pesti színigazgató így fogal¬
mazta meg:
,Darab és megint darab, mert a rotációt táplálni kell, bemutatót bemu¬
tatónak kell követnie három, vagy több hetenként, kérlelhetetlenül. [...]
a színháznak naponta játszania kell, akár van jó, felmutatásra érdemes da¬
rab, akár nincs. Ez a pesti színházi üzem legtragikusabb betegsége. Ebből
a szempontból sokkal egészségesebb az az amerikai és most már az európai
nagyvárosokban is túlnyomóan meghonosodott módszer, hogy csak egy-egy
darabra bérelnek ki színházat, csak akkor, amikor már megvan a megfelelő
darab, amelyben hisz, aki a pénzét és a munkáját rááldozza. Persze, ennek a
módszernek is megvannak a hátrányai. A legfőbb: hogy nem engedi művészi
harmóniában összeműködő, összeszokott együttes kifejlődését."
Lengyel Menyhért korábban nagy nemzetközi sikereket aratott export-drá¬
máival, de az 1920-as évek végén nehézségei támadtak darabjai pesti szín¬
padra juttatásában. Egy színigazgató naplójából című írása szerint ezért
+ Bardos Artúr: Játék a függöny mögött. Budapest, Dr. Vajna és Boor, 1942, 110.