folyamatot, mind a kialakuló szervezeti jelentéstartalmakat."? Ebben a fejezetben
viszont a közösség nem vezető tagjai felé fordítjuk jelen írás gondolatmenetét, hi¬
szen a már tárgyalt hatalmi aspektusokon túl fontosnak tarjuk, hogy a nem vezetők
is formálói a hívő közösség életének és a keresztyén közösség elsősorban dialó¬
gusközösségként töltheti be hivatását."? Például az istentiszteletek során sem csak
az igehirdető által megértett közösségi üzenet és a prédikátor személyes története
van jelen, hanem az összes igehirdetést hallgató , belső mozija" is pereg. A hallgató
saját életének a másik ember élethelyzetével, magyarázataival való összevetése
fontos része a kapcsolódási mátrixnak."" , Minden szóbeli elbeszélés alapjában
véve párbeszéd, akkor is, ha a hallgatóság hallgat. Csak a jelen képes kibontani
a történetet, sőt, még az irányát is képes meghatározni. A hallgatóság a történet
társteremtője."" Az üzenet akkor bontakozik ki igazán, ha aktív hallgatóra talál.
A valóságban a , hivatalos" — az egyházi közösség vezetése által képviselt — ér¬
telmezések mellett, a közösség tagjai egyénileg is részesei a jelentésadásnak."""
Ez a jelentésadás vonatkozhat a múlt, a jelen, a jövő eseményeire, de a tárgyak és
szimbólumok, vagy a külvilág, a gyülekezet, illetve az egyén belső életének tör¬
ténéseire is. Az egyéni észlelések és értelmezések a résztvevők interakciói során
befolyásolják egymást, Kocsev Miklós szavaival élve: , a vallásos kommunikáció
a szavakban, a tettekben és az életpéldán keresztül történik""" Az egyház az in¬
terakciót folytató ember közösségeiben él, és a tágabb keresztyén közösség, egyház
valóságértelmezése, szimbólumai, etikája, perspektívái mindig egy adott helyi kö¬
zösség történelmi-kulturális kontextusában kapják meg konkrét jelentéstartalmu¬
kat. Ahogy Gelei András fogalmaz a szervezeti valóságok elemzése kapcsán: ,, Ilyen
értelemben minden valóság helyi valóság: az a közös értelmezés- és jelentésvilág,
ami egy adott közösség számára értelmet ad az eseményeknek, s eligazít a he¬
lyes gondolkodást és cselekvést illetően. Ez tehát e helyi közösség lokális tudása,
amellyel csak az rendelkezik, aki tagja ennek a közösségnek."" A közös jelentés¬
horizont a dialógus során alakul és válik élővé."? A közös értelmezés konszenzusa
512 Gelei András: A szervezeti tanulás interpretatív megközelítése — A szervezetfejlesztés esete, PhD¬
értekezés, Budapest, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, 2002, 24.
A őiáhoyog szó egyik eredeti jelentése a , jelentés áramlása".
T. Andersen: A visszajelző csoport — Párbeszéd a párbeszédről, Budapest, Animula, 1990, 41—43.
C. G. Oehlmann: Einfach erzählen! - Ein Übungsbuch zum Erlernen des mündlichen Erzählens,
Paderborn, Junfermann, 2001, 21.
Közös jelentéstulajdonítás, mégis sokféle valóságértelmezés lehetséges egy gyülekezetben.
Ilyen például a különféle hitstílusok együttes jelenléte és az értelmezési különbségek feszült¬
ségei a közösségben. Vö. H. Streib: Hermeneutics of Metaphor — Symbol and Narrativ in Faith
Development Theory, Peter Lang, Frankfurt am Main, 1991.
Kocsev: Gyakorlati teológiai témák, 122.
Gelei: A szervezeti tanulás interpretatív megközelítése, 21.
N. Blaikie: Approaches to social enguiry, Cambridge, Polity Press, 1995, 64.