Page 168 [168]
SPIRITUÁLIS ÚTKERESÉS ÉS REFORMÁTUS LELKISÉG
(Kohlberg), az én-fogalom (Kegan) és a hit (Fowler) fejlődési szintjeitől.""! A nö¬
vekedés értelmezésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történelmi kort és
a#tärsadalmi hatäsokat, hiszen a kontextus meghatározza a felkészültségünket,
fókuszunkat, és mintákat kínál a lelki növekedés lehetséges útjaira nézve."
A lelki úton szintén szerepük van a váratlan eseményeknek, megtapaszta¬
lásoknak, melyek felgyorsíthatnak lelki folyamatokat vagy éppen akadályként
hoznak megküzdési feladatokat életünkbe. Streib hívja fel a figyelmet, hogy
at, növekedés" az emberi élettörténetbe ágyazottan történik. A hit útjában olyan
elemek is szerepelnek (például: forgatókönyvek, személyes mítoszok, történetek),
melyeknek alapvetően narratív karakterük van." Ezen az úton a , vallásos plató¬
élményektől" egészen a struktúraváltó időszakokig sokféle tapasztalat van, amit
leginkább az élettörténet narratív rendszerébe ágyazva tudunk értelmezni."
Az életúton követik egymást a nagy változások, melyek, mint mérföldkövek és
átmenetek jelennek meg, és azok az időszakok, amikor látszólag nem változik
semmi és az élet egyfajta , csendes utazáshoz" hasonlítható." A csendes időszak
sem eseménytelen, hiszen a meglévő belső világunk struktúráinak az építése
folyamatos. Watzlawick szóhasználatával élve ezek az úgynevezett egyhurkos
tanulás időszakai, amikor meglévő mintáinkhoz gyűjtünk újabbakat, világszem¬
léletünk nem változik, de bővül az adott kereteken belül." A struktúraváltó
események már az eddig megértett és megélt keretekből kilépve, úgynevezett
kéthurkos tanuláshoz vezetnek. Loder szerint életünk egy hitszakaszán belül
is zajlik a spirituális formálódás (spiritual formation), hitünk és tapasztalata¬
ink erősítik egymást, de amikor a lelki úton struktúraváltozások történnek, ak¬
kor spirituális váltásról (spiritual transformation) beszélhetünk. A spirituális
=
2
vA fejlédéslélektanban (Erikson, Piaget, Kohlberg stb.) ugy ttinik, hogy a centrumot (az élet
Abszolút Egységét) járják körbe, de [...] a spirituális fejlődés az én és az isteni centrum közötti
növekvő átjárhatóságról szól és nem az én fejlődéséről önmagában." J. E. Loder — W. J. Neidhardt:
The knight’s move: The relational logic of the spirit in theology and science, Colorado Springs,
Helmers & Howard, 1992, 284.
Streib összesen négy dimenziót említ, melyek ugyancsak fontos szerepet játszanak a hit változá¬
sában: először is az önmagunkkal való kapcsolat (pszichodinamikus-interperszonális dimen¬
zid), az én és a masik k6zti kapcsolat (kapcsolati—intraperszondlis), a tradícióval (interpretáló—
hermeneutikai), illetve a környezetünkkel kialakitott viszonyunk (elet-viläg dimenzié). Streib:
Faith Development Theory Revisited, 145.
"A vallás gyakorlati-interaktív (rituális), pszichodinamikus (szimbolikus) és kognitív (narratív)
rekonstrukciójának és alkalmazásának jól megkülönböztethető módjait nevezzük vallásos stí¬
lusnak.” Streib: Faith Development Theory Revisited, 149.
Siba: Isten és élettorténet, 124.
Nipkow: Erwachsenwerden ohne Gott?, 98.
466 P, Watzlawick - J. H. Weakland - R. Fisch: Változás — A problémák keletkezésének és megoldá¬
sának elvei, Budapest, Gondolat, 1990, 115.
46:
8
46:
3
46.
2
46!
a
167