Oldal 85 [85]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA értelmezhetjük a bizonyos feladatokra szóló külső és belső elhívás dimenzióiban. Ez esetben nemcsak a lelkészeknek, hanem az egyhazban/gyiilekezetben tisztséget betöltők és konkrét feladatokat ellátók esetében is beszélhetünk a külső és belső elhívás kérdéséről. Egy lelkipásztor így látja a reformátori elvek érvényességét saját helyzetére nézve: Hogyha a külső és a belső elhívásban hiszünk, akkor: amikor megkérdezték, hogy vállalom-e, azt mondtam, hogy igen, ez a belső elhívás. A közösség azt mondja, hogy , igen, téged szeretnénk", ez meg a külső elhívás. Ebben hiszünk. Ez a református egyház hite. Igen, most akkor az van, hogy a külső elhívás nem volt meg, oké. Na, akkor csináljuk azt, ami megy. Hiszen ebben a gyülekezetben megvan a külső elhívás, ide megválasztottak. Ebbe a szolgálatba ott van, hogy tegyem oda a legtöbbet. Ott vagyunk, egy céltudatos gyülekezet, stratégiai képzés és ezt kéne aprópénzre váltani. (13/28) A külső és belső elhívás összefüggéseinek egy lehetséges modellje A lelkészinterjúkban a külső elhívás elsősorban a környezet által a lelkipásztori hivatásban való megerősítést jelenti, de teológiai értelemben a külső elhívás ennél többet jelent. Elsősorban Isten a cselekvő, aki megszólítja az embert, ez a hívás is az emberen kívülről érkezik.?? Az általam vázolt modellben (3. ábra) az első lépés Istené. Megjelenik valamilyen hiány, szükség, külső indíttatás, amire az elhívott belső világában , rezonál", meghallja, és igent mond a hivasra.* Ha az életben a különböző hívások közül valamelyik indíttatássá érik, akkor következik a valóság próbája, hiszen az elhívott nem biztos, hogy adott élethelyzetében képes a vállalt küldetést teljesíteni. Lehet, hogy még fejlődnie, tanulnia kell, vagy tovább keresnie, hogy az isteni hívást milyen formában teljesítse életében.?" Ha a készség képességgel párosul, akkor pedig a közösségi kontroll jut szerephez. Az elhívott környezete vajon meglátja-e benne az Istentől elhívott embert. Az elhívás többszintű interakció eredménye: az egyén Istennel folytatott beszélgetése, belső párbeszéde önmagával, az egyén és a közösség, illetve a közösség és Isten közötti párbeszéd együttese erősítheti meg az elhívottat elhívásában. A lelkészi életpályák mutatják, hogy ez nem egy lezárt folyamat, 242 Plessner: Conditio Humana, 390-391. V6: W. Pannenberg: Mi az ember?, Budapest, Egyházfórum, 1991. 243 O. Wikström: A kápráztató sötétség — Szempontok a lelkivezetéshez, Budapest, Luther, 2013, 204 kk. 244 D4] Ferenc: Onbecsiilés és spiritualitás, in Gutman Bea: Bízz Magadban! Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés, Nyitott Akadémia, Budapest, Kulcslyuk, 2014, 143—180., 157. 84
