A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
értelmezhetjük a bizonyos feladatokra szóló külső és belső elhívás dimenzióiban.
Ez esetben nemcsak a lelkészeknek, hanem az egyhazban/gyiilekezetben tiszt¬
séget betöltők és konkrét feladatokat ellátók esetében is beszélhetünk a külső és
belső elhívás kérdéséről.
Egy lelkipásztor így látja a reformátori elvek érvényességét saját helyzetére
nézve:
Hogyha a külső és a belső elhívásban hiszünk, akkor: amikor megkérdezték, hogy válla¬
lom-e, azt mondtam, hogy igen, ez a belső elhívás. A közösség azt mondja, hogy , igen,
téged szeretnénk", ez meg a külső elhívás. Ebben hiszünk. Ez a református egyház hite.
Igen, most akkor az van, hogy a külső elhívás nem volt meg, oké. Na, akkor csináljuk azt,
ami megy. Hiszen ebben a gyülekezetben megvan a külső elhívás, ide megválasztottak.
Ebbe a szolgálatba ott van, hogy tegyem oda a legtöbbet. Ott vagyunk, egy céltudatos
gyülekezet, stratégiai képzés és ezt kéne aprópénzre váltani. (13/28)
A külső és belső elhívás összefüggéseinek egy lehetséges modellje
A lelkészinterjúkban a külső elhívás elsősorban a környezet által a lelkipásztori
hivatásban való megerősítést jelenti, de teológiai értelemben a külső elhívás en¬
nél többet jelent. Elsősorban Isten a cselekvő, aki megszólítja az embert, ez a hí¬
vás is az emberen kívülről érkezik.??
Az általam vázolt modellben (3. ábra) az első lépés Istené. Megjelenik valami¬
lyen hiány, szükség, külső indíttatás, amire az elhívott belső világában , rezonál",
meghallja, és igent mond a hivasra.* Ha az életben a különböző hívások közül
valamelyik indíttatássá érik, akkor következik a valóság próbája, hiszen az elhívott
nem biztos, hogy adott élethelyzetében képes a vállalt küldetést teljesíteni. Lehet,
hogy még fejlődnie, tanulnia kell, vagy tovább keresnie, hogy az isteni hívást mi¬
lyen formában teljesítse életében.?" Ha a készség képességgel párosul, akkor pedig
a közösségi kontroll jut szerephez. Az elhívott környezete vajon meglátja-e benne
az Istentől elhívott embert. Az elhívás többszintű interakció eredménye: az egyén
Istennel folytatott beszélgetése, belső párbeszéde önmagával, az egyén és a közös¬
ség, illetve a közösség és Isten közötti párbeszéd együttese erősítheti meg az elhí¬
vottat elhívásában. A lelkészi életpályák mutatják, hogy ez nem egy lezárt folyamat,
242 Plessner: Conditio Humana, 390-391. V6: W. Pannenberg: Mi az ember?, Budapest, Egyházfó¬
rum, 1991.
243 O. Wikström: A kápráztató sötétség — Szempontok a lelkivezetéshez, Budapest, Luther, 2013,
204 kk.
244 D4] Ferenc: Onbecsiilés és spiritualitás, in Gutman Bea: Bízz Magadban! Önértékelés, önelfo¬
gadás, önbecsülés, Nyitott Akadémia, Budapest, Kulcslyuk, 2014, 143—180., 157.