Oldal 82 [82]
A LELKIPÁSZTOR KÜLSŐ ÉS BELSŐ ELHÍVÁSA
töltötte el a szívemet először, megvallottam valamit, amit megértettem, most pedig
egy pecsétet tett rá Isten. Onnantól kezdve egy olyan felszabadító érzés fogott el, ami
tényleg szívből mondhatom, hogy látja a szívemet. Azóta is tart, ez harmincegy évvel
ezelőtt történt, s utána már nem az volt a kérdés, hogy hogyan, kell-e, vagy miért is
kell, hanem hogy tényleg ez hogy fog ez végbe menni?! (11/15)
Előfordul, hogy egy lelkész életében az elhívás-élménynek nem volt része
konkrét bibliai ige. Ez később hiánymotívumként, a közösségi normától való
eltérésként jelenhet meg. Úgy tűnik, hogy bizonyos egyházi (szub)kultúrákban
szinte elvárás a teológussal, lelkésszel szemben, hogy elhívását bibliai igével tudja
alátámasztani:
Tulajdonképpen anélkül jöttem én ide, hogy különösebb nagy elhívás élmény vagy Ige,
vagy mit tudom én mi lesz. Akkoriban még mikuláskor, tehát e tájt, mint most va¬
gyunk még kevesen is voltunk, tehát összesen nem voltunk 100-an a teológián. Tehát
70-en az öt évfolyamon, évfolyamonként tizen valamennyien voltunk. Elfértünk, még
akkor lent volt az ebédlő, ahol most a könyvtárba megyünk, ott volt az ebédlő. És akkor
mikuláskor mindenkinek föl kellet állnia, és elmondania, hogy miért jött ide. És akkor
föláll az első sor, és Ézsaiás, és Jeremiás: Menj, ints és pusztíts és építs. Akkor mond¬
ták az Igéket, én SZ betűs vagyok, hála Istennek a sor végén vagyok, és rádöbbentem,
hogy nem fogok tudni Igét mondani. Nem fogok itt fölállni és hazudni, hogy mit tu¬
dom én Jelenések könyve ez meg ez, és hogy milyen élményem volt, és ekkor kaptam,
meg akkor kaptam, hanem fölálltam és mindenki legnagyobb megdöbbenésére azt
mondtam, hogy - és ezzel utalok a kérdésre — nem tudom, hogy mit keresek itt, de
remélem, hogy ötödév végére már fogom tudni. Odajött hozzám valaki, aki esperes
a Tiszáninnen és azt mondta, hogy: , te, itt nem szokás őszintének lenni". (nevetek) Ezt
nem tanultam meg, ezt a leckét, és ennek lettek következményei. Tehát nem volt igei
elhívásom. Volt egy erős indíttatásom a spiritualitásra, a szakralitásra, ezt most már
utólag mondom. Mindenképpen emberekkel akartam foglalkozni, és akkor lévszám]¬
ban szept. tizenvalahányadikán. (6/14)
A lelkészi pályán a belső motivációhoz sajátos módon sok esetben kapcsolódik
egy-egy bibliai vers, mintegy bizonyságot és perspektívát adva az elhívott ember
számára egész életére nézve, egy-egy bibliai gondolat, mely önmagát gondoltatja
tovább és egyfajta életértelem-metaforává, vezérgondolattá nemesül.?!
231 Siba: Isten és élettörténet, 159.
81