Page 216 [216]
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben e 215
szakban a közösségi ház a környék leghátrányosabb helyzetben levő családja¬
inak, legfőképpen kiskorú, gyakorlatilag minden más közegből kirekesztett,
deviánsnak kezelt gyermekeinek szabadidős foglalkoztatását vállalta magára.
Az eredeti szándék és az első időszakban megvalósult eredmények,
a nagyszabású kivitelezés és a bent zajló programok viszonylagosan homo¬
gén jellege, a hely elismertsége, híre a médiában"? és a közvetlen környe¬
zetben is fennmaradó mindennapos stigmája, mindezen kettősségek a Kesz¬
tyűgyár esetében is lehetővé tették a köztes, hibrid térként való értelmezést.
Míg ez előzőkben a Roma Parlament elsősorban a különböző roma kultu¬
rális és művészeti gyakorlatok keveredése, a különböző repezentációs felü¬
letek és identitáspolitikai küzdelmek szimbolikus központjaként tűnhetett
kitágított, hibrid térnek, addig a Kesztyűgyár esetében inkább a rehabilitáció
elképzelt céljai és a városnegyed társadalmi és kulturális valósága között hú¬
zódó feszültség utalhatott a határátlépések és társadalmi-kulturális kódok
keveredésének sajátos közegére. A közösségi ház az első időszakban tehát
olyan köztes térként működött, amely egyszerre küzdött a kirekesztettség és
a térbeli-társadalmi szegregáció ellen és egyúttal tartotta is fenn azt. Műkö¬
dése ellentmondásos volt, mert míg a többségi társadalom és a közvélemény
szemében sikertörténetként reprezentálódott, addig a közvetlen környezete
is stigmatizálta, a kirekesztés spiráljának működése által pedig nagyon li¬
mitält, társadalmilag szűk réteg látogatta csak. Bár ebben az írásban csak
az első időszakot vizsgáltam, fontos jelezni, hogy a Kesztyűgyár működé¬
se és reputációja a 2009-es önkormányzati választások után merőben meg¬
változott, párhuzamosan az egész kerületben érvénybe lépő hatalmi dina¬
mikákkal. A Kocsis Máté polgármestersége alatti időszakban Józsefváros
a hajléktalanok, szerhasználók kriminalizálásáról, a szegény családok nagy
számban történő kilakoltatásáról és a térfigyelő kamerák folyamatosan nö¬
vekvő számáról híresült el; a civil társadalom és a kirekesztettek kulturális
és társadalmi aktivitása erőteljesen háttérbe szorult."? A Kesztyűgyár ebben
a fegyelmező térben lecserélte munkatársait és programjait, a hangsúlyok
és az eredeti célkitűzések jórészt megváltoztak. A 2019 őszén megválasztott
ellenzéki polgármester működése előreláthatóan újabb, ellenirányú változá¬
552 A Kesztyűgyárról számos pozitív hangú cikk született a megnyitását követő években. Néhány, a tel¬
jesség igénye nélkül: Színes kapu egy fehér házon. A mi otthonunk. 2008/10, http://amiotthonunk.
hu/termozaik/szines-kapu-egy-feher-hazon.html; Paulik Mónika 2010: Beindul a Kesztyűgyár.
Szocháló. 2010. október 25, http://szochalo.hu/cikkek/4352/, Kubik Elvira 2008: A Mátyás tér már
nem tabu. Kulturpart. 2008. szeptember 11. http://www.kulturpart.hu/lavor/5528/a_matyas_ter_
mar nem tabu (utolsó letöltések: 2012. október 14.).
583 Fehér, Katalin, Keller, Judit, Virág, Tünde 2017: Civil protests for the poor experience from the
8th District of Budapest. In Keller Judit, Keresztély Krisztina, Virág Tünde (eds.) Our Neighbour¬
hoods’ Heroes: Stories on Citizen Participation in Local Development in European Cities. Berlin:
Comparative Research Network.79-86. .