Page 215 [215]
214 s Köztes terek
iránti bizalom hiánya, illetve az együttműködési hajlandóság alacsony foka
is. Csizmady és munkatársai ezeket a hiányosságokat a paternalizmus csap¬
dájaként értékelték, érzékletesen bemutatva azt a folyamatot, ahogy a rehabi¬
litációban dolgozó szakemberek, a folyamatos, erejüket meghaladó nehézsé¬
gekkel szembesülve, állandó küzdelemben léteznek az intézményrendszer és
a helyi szervezetek, közösségek összehangolása érdekében. Emiatt egyre erő¬
sebb a nyomás felettük, hogy kézzelfogható eredményeket tudjanak felmu¬
tatni, ez viszont az igazi participáció alkalmazásával nagyon lassú lenne. Így
az érintett lakókkal való viszony jobbára megreked a hagyományos pater¬
nalista viszonyban, a lakosok pedig joggal maradnak bizalmatlanok az őket
integrálni képtelen rendszerrel szemben, amely - mivel nem vonta be őket
a kezdetektől a tervek kialakításába, tehát valójában nem participatív módon
működött - nem képes elősegíteni az önnállósodásukat. Ennek a félrecsúszó,
szükségszerűen konfliktusokhoz vezető folyamatnak a végén, Csizmadyék
szerint a hatalom egyre inkább csak a tekintélyével és a kontroll erősítésével
lép fel, a „kliensekben” pedig erösödik az alávetettséggel párosuló szemben¬
állás, így a kooperáció végül ellehetetlenül."
A fejezet korábbi részében hivatkozott társadalmi tőke megerősítése, az
azon belül létező , Ne romboljunk! elv, illetve a közösségi képesség fejleszté¬
se tehát olyan céloknak tűnnek, melyek pár évtizeddel a rendszerváltás után
a városnegyedben még aligha valósíthatóak meg maradéktalanul. Ennek
ellenére biztosan állítható, hogy a Kesztyűgyár Közösségi ház a Magdolna
Negyed Program egyik fő eredménye volt. Egyfelől itt volt a legtöbb és leg¬
látványosabb beavatkozás az épített környezet megújítását tekintve: a Mátyás
tér rendezése, a volt Erdélyi utca sétálóutcásítása, nem utolsósorban pedig
az üresen álló volt gyárépület felújítása és funkcióváltása mind a Magdolna
projekt mindenki számára látható és élvezhető kimenetelei lettek. Továbbá,
a kezdetektől fogva a Kesztyűgyár adott helyet a legtöbb, nagy látogatottság¬
gal bíró, a közvetlen közelben lakóknak szóló programnak, legyen az napi,
heti rendszerességgel megrendezett foglalkozás, vagy éppen évente egyszer
létrejött esemény, fesztivál. A Kesztyűgyár programjai az első időszakban el¬
sősorban romáknak, roma gyermekeknek, fiataloknak szóltak, bár az etnikai
jelleg távolról sem explicit, inkább a városnegyed és a Mátyás tér működésé¬
nek, társadalmi gyakorlatainak következménye volt. Az integratív szándék¬
kal létrejött hely, mely a participációt, a helyi közösség együttes részvételét
és jelenlétét a leginkább megvalósítani látszott, a 2010-es évekig tehát egyre
inkább fontos társadalmi szerepet vállalt magára, mely az eredeti célokhoz
képest azonban átalakult. Ahogy a Kesztyűgyárban és az a körül dolgozó
szakemberek, szociális munkásokkal készített interjúkból kiderült, ezen idő¬
581 Csizmady et al 2012: 11-12.