Page 187 [187]
186 e Köztes terek
nok, loggiák, közös kertek vagy garázsok létrehozásával, melyek egyaránt le¬
hetnek egyéni, családi és kollektív felhasználásúak. Ezek az átalakított terek
azt hivatottak szolgálni, hogy a lakosok értékeljék lakókörnyezetüket, éppen
ezért van szükség az ő bevonásukra, vagyis arra, hogy ők váljanak a folyamat
főszereplőivé.
A résidentialisation eszközével végbemenő rehabilitáció Mosson esetében
két fázisban valósult meg. Az elsőben 1996-tól a lépcsőházakat rehabilitál¬
ták. A cél az volt, hogy a lépcsőház, mint szomszédsági egység, otthonosabb
legyen, valamint legalább ezeken a helyeken megtörjön a homogeneitás, és
a lépcsőházaknak egyéni identitása legyen. Az 1700 szociális bérlakást érintő
projektet , emberi mértéken" kezdték, tíz lakásonkénti csoportokban. Az épí¬
tészek, miután minden családdal egyenként többször egyeztettek, figyelembe
vették az igényeiket, elkészítették a terveket, melyeket konzultációra vissza¬
juttattak a lakosoknak, hogy a végén újra ők értékelhessék. Ezzel a partici¬
patív, interaktív módszerrel próbálták a helyi, egyéni és kollektív identitást
egyaránt erősíteni. A lépcsőházak egyénivé tétele, ami konkrétan azt jelen¬
tette, hogy különböző színekkel, különféle stílusban újították fel őket, hosszú
távon negatív következményekkel járt. A , köztér elsajátítása" (réappropriati¬
on de Vespace public) csak rövid távon használt a helyi identitás megerősítésé¬
nek, a különbözőség a város többi részéhez képest hamar azt eredményezte,
hogy Mosson ismét stigmatizálódott, és ennek következményeképpen, vagy
csak ezzel egy időben, közterei ismét a vandalizmus áldozatául estek, a felújí¬
tott közterek hamar újra lerobbantak. A rehabilitáció második fázisában már
nem is történt igazi együttműködés a lakossággal, a participáció kimerült
a helyi közösség informálásában, vagyis az innovatív módszer standardizá¬
lódott és leszűkült. Mosson esetében tehát a közösség alapú regeneráció, a la¬
kótelep élhetőbbé tétele a vártnál csak szerényebb mértékben valósult meg,
a tér elsajátítása csak átmeneti formában jött létre."
A participatív rehabilitációs programok veszélyei,
nehézségei
Mosson példája átvezet a fejezet következő alegységéhez: a participatív ne¬
gyed-megújítás lehetséges veszélyeire, buktatóira. Az alapvető nehézség
tulajdonképpen kódolva van az eljárás fenntarthatóságra való igényében:
a közösségi bevonódással járó rehabilitáció csak sok idő és még több energia¬
befektetés útján jöhet létre és maradhat fenn hosszú távon, ellentétben a csu¬
pán az épített környezet , lecserélésére" koncentráló és így a felszínen hamar
41 Chédiac: i.m. 28-30.