Page 188 [188]
Participatív városrendezés Európában + 187
látványos változásokat előidéző, hagyományosabb rehabilitációs formákkal.
Bár, mint erről feljebb már írtam, mára gyakorlatilag minden városfejlesztési
stratégiában szerepelnek a szociális, participatív rehabilitációra vonatkozó
elképzelések, a lerobbant városnegyedek vezetői és maguk az érintett közös¬
ségek is gyakran bizonytalanok a gyakorlati megvalósításban; széles szaka¬
dék húzódik a politikai retorika és a valóság között."?
A másik alapvető nehézség a megújítandó városnegyedek társadalmi po¬
zíciójából fakad, vagyis az azzal összefüggő kirekesztés spiráljával. Ha egy
városnegyednek rossz a híre, stigmatizálódik, ami önmagában fenntartja
a kirekesztést. Ebben az állapotban nehézzé válik a valós és a képzelt prob¬
lémák megkülönböztetése, a negatív , imázs" önjáróvá válik és hamar inter¬
nalizálódik a helyi közösségen belül. Ahhoz pedig, hogy egy ilyen közösség
támogatáshoz jusson, bizonyítania kell saját hátrányos helyzetét, fel kell vo¬
nultatnia saját problémáit." Ennek következtében azonban az egyéni és kö¬
zösségi patológiákra fókuszáló politika felerősíti a lakóhely kirekesztettségét.
E spirál miatt lehetséges, hogy a participatív rehabilitáció ellenzői gyakran
épp a helyi lakosok lehetnek, akik nem szívesen vonódnak be a megújulási
folyamatokba.
Ahogy Marilyn Taylor, a nagy-britanniai participatív rehabilitációs gya¬
korlatok egyik fő szakértője, tanácsadója idézi egy saját kutatásában nyilat¬
kozó, városnegyed-rehabilitációt végző szakemberrel készített interjúból:
s elvárják, hogy involválódjanak, miközben az egész dolog körülöttük arra ala¬
pul, hogy valami probléma van velük. Rájuk nehezedik ez a mindefajta tisz¬
teletet nélkülöző sztereotípia, utána mindenki csodálkozik, hogy miért nem
involvalödnak””*
Taylor a kirekesztés spirälja kapcsán továbbmegy és azt is felveti, hogy
a valódi közösségi bevonódás akadálya lehet egy, a szegénységből fakadó
szociálpszichológiai hatásmechanizmus. Ha a közismert Maslow-féle moti¬
vációs piramis (amely az emberi szükségletek hierarchizálására épül) legalsó
szintjei (azaz a fiziológiai szükségletek, például evés, biztonság, alvás) sin¬
csenek megfelelően biztosítva, azaz a közösség számára a fizikai túlélés a fő
elfoglaltság, akkor nehezen várható el tőle az aktivizálódás, a piramis felső
részében található kreativitás, önmegvalósítás." A participatív rehabilitáció
célterületeit, a leszakadó városnegyedeket és azok marginalizálódott lakos¬
ságát tehát alapvetően nehéz motiválni, arra késztetni, hogy a kirekesztett
állapotukon saját maguk próbáljanak változtatni. Ezen az elsődleges nehé¬
#2 Duncan, Pete - Thomas, Sally 2000: Neighbourhood regeneration. Resourcing community involve¬
ment. The Policy Press. UK.1
#3 Läsd URBAN program.
494 Taylor, Marilyn 2003: Public Policy in the Community. Palgrave Macmillan. 72.
#5 Taylor, Marilyn: i.m. 79.