OCR
172 s Köztes terek feljebb már idéztem, az etnikai fesztiválok jellegzetessége, hogy kifelé egy homogénnek tetsző identitást képviselnek, hiszen a latino, a yukon indián, a baszk vagy épp a cigány etnikum egy őket reprezentáló fesztiválon egységes csoportként, közösségként jelenik meg. A fesztivál alkalmával egy sematizált, leegyszerűsített és kommodifikált kulturális közeg kerül bemutatásra, az adott etnikai közösség heterogeneitását, pluralitását, belső ellentéteit vagy tagozódását elrejtve a látogatók elől. Ez azért lehet, mert — ahogy Cadaval és Reinhard írja - a , hivatalos? latino (vagy bármilyen más, ez esetben etnikai alapon definiált másik csoport) közösség, melyet a fesztivál szervezői ebben az esetben képviselnek, hatalmat, autenticitást és elismerést akar a többségi társadalomtól."" A közösségnek tehát, ha lehetősége van az önreprezentáció ra, vállalnia kell azt, hogy sokrétű, bonyolult kulturális mintáit sztereotípiák mentén, egységben jeleníti meg a többségi társadalom felé. Az autenticitás, akár az , őslakos" csoportok, vagyis, általánosabban, az etnikai kisebbségek ön-reprezentációját értjük alatta, akár az antropológusok vagy más külső szemlélők ítéletét, mindenképpen megkonstruált. Kulturális értelemben az autenticitás ugyanis diszkurzív gyakorlat; olyan, folyamatosan elmozduló jel, amellyel a különbözőséget osztályozhatjuk. Az autenticitás tehát inkább egy nyelvhez hasonlít, amelynek nincs rögzített jelentése, mindig valami vonatkozásában értendő, így ki van téve annak, hogy folyamatosan újraértelmezzék és kisajátítsák. A különféle tudományos kontextusokban, történelmi időszakokban eltérő jelentései lehetnek, így egy pontos tudományos definíció helyett, ahogy a korábbi gondolatok is alátámasztották, a társadalomtörténeti, illetve kulturális értelmezési keretek megfelelőbbek."" A megkonstruáltsága mellett azonban az autenticitás fontos gazdasági-promóciós hívószó is; ahogy egy folkzenei lemez esetében, úgy az etnikai fesztiváloknál is az eladhatóságot, népszerűsítést növeli az autentikus jelző. Az etnicitás, melyet a fent leírtak szerint sematizálni és kommodifikálni kell a kulturális esemény színpadra állítása kedvéért, végül elmossa a határt az autentikus és nem-autentikus között. A fesztiválok tehát lehetőséget teremtenek arra, hogy az etnikai örökséghez való tartozás forgalmazhatóvá váljon egy, a (feltételezett és egységesített) saját csoportnál jóval szélesebb közönség felé is. Így, minél autentikusabbnak tűnik ez az örökség, annál piacképesebb is lesz." Az általam vizsgált józsefvárosi fesztiválok esetében mindezen szempontok, ha csak érintőlegesen, de relevánsak voltak. Az önreprezentáció kérdése, az #9 Cadaval, Olivia - Reinhard, Rick 1992/1993: „Tirarlo a la Calle / Taking itt 0 the Streets”: The Latino Festival and the Making of Community. Washington History. Vol. 4. 44. #° Krüger, Simone 2013: Undoing Authenticity as a Discursive Construct A Critical Pedagogy of Ethnomusicology and ,,World Music”. In Alge, B and Kraemer, O, (eds.) Beyond Borders: Welt-MusikPädagogik: Musikpädagogik und Ethnomusikologie im Diskurs. Wissner Verlag, Augsburg, 96. 4 Bankston HI - Henry: i.m. 395.