Oldal 172 [172]
OCR
Rituális identitásképzés s 171 alternatív városi identitást kínál azon városlakók számára, akik mindennapjainak egyre kevésbé állandó helyszíne egy adott város vagy városrész. Végül, a , nagy események" ambivalens hatásmechanizmusának következtében egy ilyen esemény egyszerre próbál meg lokális identitást kialakítani, és globálissá, széles körben láthatóvá válni. A kulissza ezzel szemben a kisebb lépték, vagyis az egyes szubkultúrák, kisebbségi csoportok térhasználati szokásaira, nyilvánossághoz fűződő kapcsolatára utal. A kulisszák használatakor sokkal jelentősebb hangsúlyt kapnak a közösség által létrehozott, továbbfejlesztett felületek, az önábrázolás, a közösség önreprezentációjának terei." A metaforikus színházi terek tehát dinamikus és változó határvonalak mentén válnak szét: a városi színpad és a kulisszák komplex kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai erőviszonyokra reflektálhatnak, melyek közül a városi fesztiválok csak egy, ugyanakkor jelentős exponálódási felületet jelenthetnek. A Szíjártó-féle distinkció, vagyis színpad és kulissza elviekben átjárhatatlan kettőse azért is izgalmas, mert a fejezet további részében bemutatandó VIII. kerületi fesztiválok esetében véleményem szerint a két felfogás kombinálódik. Bár a vizsgált rendezvények nem igazán , nagy események" voltak, azaz közel sem kívánták megszólítani egész Budapestet és annak lakosságát, hanem csak egy szűkebb, kulturálisan meghatározott térre koncentrálódtak, főleg egy etnikai kisebbséget reprezentálva, az identitásépítés lehetősége mégis adott volt. Az alkalom, hogy a mindennapokban stigmatizált, a nagyváros diskurzusaiból, eseményeiből rendre kimaradó VIII. kerületben fesztivált rendeztek, egyfelől lehetőséget adott az ott élőknek, hogy a kulisszák mögül a színpadra kerüljenek, megmutassák magukat, másrészt a város többi lakójának, a kívülállóknak, hogy bemenjenek a városnegyedbe, közelebb kerüljenek annak társadalmi és kulturális valóságához. A város , hagy eseményeiből" rendre kihagyott kerület egyszerre láthatóvá és látogathatóvá vált, a nyócker felkerül Budapest mentális térképére, lehetőséget teremtve arra, hogy a városi közterek részeként a főváros kulturális emlékezetébe beivódjon. Autentikus fesztivál? Végezetül, ahogy ez a többi reprezentációs példa esetében, úgy az etnikus fesztiválok kutatásakor is érdemes utalni az autenticitás kérdésére. Az eddigiekből is kiderült, mekkora tétje lehet egy ilyen eseménynek az identitás felvállalásakor, a többségi társadalom felé való megmutatkozás, illetve a tőlük várt nyitás szempontjából. Ahogy ezt Cadaval és Reinhard tanulmányából 485 Szijarté Zsolt 2010: 67-69.
