Oldal 173 [173]
172 s Köztes terek
feljebb már idéztem, az etnikai fesztiválok jellegzetessége, hogy kifelé egy
homogénnek tetsző identitást képviselnek, hiszen a latino, a yukon indián,
a baszk vagy épp a cigány etnikum egy őket reprezentáló fesztiválon egységes
csoportként, közösségként jelenik meg. A fesztivál alkalmával egy semati¬
zált, leegyszerűsített és kommodifikált kulturális közeg kerül bemutatásra,
az adott etnikai közösség heterogeneitását, pluralitását, belső ellentéteit vagy
tagozódását elrejtve a látogatók elől. Ez azért lehet, mert — ahogy Cadaval és
Reinhard írja - a , hivatalos? latino (vagy bármilyen más, ez esetben etnikai
alapon definiált másik csoport) közösség, melyet a fesztivál szervezői ebben
az esetben képviselnek, hatalmat, autenticitást és elismerést akar a többségi
társadalomtól."" A közösségnek tehát, ha lehetősége van az önreprezentáció ¬
ra, vállalnia kell azt, hogy sokrétű, bonyolult kulturális mintáit sztereotípiák
mentén, egységben jeleníti meg a többségi társadalom felé.
Az autenticitás, akár az , őslakos" csoportok, vagyis, általánosabban, az et¬
nikai kisebbségek ön-reprezentációját értjük alatta, akár az antropológusok
vagy más külső szemlélők ítéletét, mindenképpen megkonstruált. Kulturális
értelemben az autenticitás ugyanis diszkurzív gyakorlat; olyan, folyamatosan
elmozduló jel, amellyel a különbözőséget osztályozhatjuk. Az autenticitás te¬
hát inkább egy nyelvhez hasonlít, amelynek nincs rögzített jelentése, mindig
valami vonatkozásában értendő, így ki van téve annak, hogy folyamatosan új¬
raértelmezzék és kisajátítsák. A különféle tudományos kontextusokban, tör¬
ténelmi időszakokban eltérő jelentései lehetnek, így egy pontos tudományos
definíció helyett, ahogy a korábbi gondolatok is alátámasztották, a társada¬
lomtörténeti, illetve kulturális értelmezési keretek megfelelőbbek."" A meg¬
konstruáltsága mellett azonban az autenticitás fontos gazdasági-promóciós
hívószó is; ahogy egy folkzenei lemez esetében, úgy az etnikai fesztiváloknál
is az eladhatóságot, népszerűsítést növeli az autentikus jelző. Az etnicitás,
melyet a fent leírtak szerint sematizálni és kommodifikálni kell a kulturális
esemény színpadra állítása kedvéért, végül elmossa a határt az autentikus és
nem-autentikus között. A fesztiválok tehát lehetőséget teremtenek arra, hogy
az etnikai örökséghez való tartozás forgalmazhatóvá váljon egy, a (feltéte¬
lezett és egységesített) saját csoportnál jóval szélesebb közönség felé is. Így,
minél autentikusabbnak tűnik ez az örökség, annál piacképesebb is lesz."
Az általam vizsgált józsefvárosi fesztiválok esetében mindezen szempontok,
ha csak érintőlegesen, de relevánsak voltak. Az önreprezentáció kérdése, az
#9 Cadaval, Olivia - Reinhard, Rick 1992/1993: „Tirarlo a la Calle / Taking itt 0 the Streets”: The Latino
Festival and the Making of Community. Washington History. Vol. 4. 44.
#° Krüger, Simone 2013: Undoing Authenticity as a Discursive Construct A Critical Pedagogy of Eth¬
nomusicology and ,,World Music”. In Alge, B and Kraemer, O, (eds.) Beyond Borders: Welt-Musik¬
Pädagogik: Musikpädagogik und Ethnomusikologie im Diskurs. Wissner Verlag, Augsburg, 96.
4 Bankston HI - Henry: i.m. 395.