Oldal 171 [171]
OCR
170 e Köztes terek kulturalis disszonanciara is.*” A fesztiválok tehát olyan kitüntetett terepnek tekinthetők, melyek jelentős hatással bírnak az etnikai identitás felvállalására, tematizálására, vagy éppen megkérdőjelezésére, kritikájára. Az , átmeneti fázis" városi terei ütközőterepek kisebbség és többség számára, ahol az eredeti társadalmi és hatalmi pozíciók átalakulhatnak, felcserélődhetnek. A fesztivál mint színpad és kulissza A színház világából kölcsönzött színpad és kulissza (vagyis az előtér és háttér) kettőse ugyancsak visszatérő metafora az etnikus, illetve általában vett városi fesztiválok leírásánál. Míg Olivia Cadaval és Rick Reinhard a washingtoni latino közösségek fesztiváljairól szóló tanulmányukban a két helyszín etnikai identitáshoz és a közösség strukturális megjelenítéséhez szolgál példával, addig Szíjártó Zsolt antropológus a városi nyilvánosság átalakulásánál alkalmazza a metaforát."" Cadaval és Reinhard szerint, bár kívülről homogénnek tetszhet egy etnikus fesztivál, belülről komplex interakciók jellemzik; melyeknél a színpad (előtér) a fesztivált az egységes társadalmi identitás kulturális kifejeződéseként szimbolizálja, a kulissza (háttér) pedig az a tér, ahol a közösséget különbözőképpen megmozgató társadalmi, gazdasági, politikai témák és feszültségek előkerülnek. Szíjártó máshová helyezi a hangsúlyt, nála nem a közösségen belül válik el a színpadon és a kulisszák mögött zajló tevékenység, a saját identitással, kulturális gyakorlatokkal való foglalkozás, az azokra való reflektálás, hanem a közösség és a rajtuk kívül eső társadalom, illetve a döntéshozó társadalmi réteg között. Szíjártó szerint a városi nyilvánosság alakváltozatainál a színpad a politikai, illetve hatalmi elit által definiált és működtetett kulturális formát jelenti, azaz a várospolitika szintjét képviseli, a kulissza pedig a különféle szubkulturális csoportok öntevékenységét takarja. A háttérben, a városi kulisszák mögött tehát sajátos identitáspolitikák mehetnek végbe, melyek a lokális térhasználat , kis taktikáira építenek". Szíjártó szerint a két színtér között nincs igazán átmenet, színpad és kulissza nem reflektálnak egymásra. A színpad ebben az értelmezésben az olyan városi fesztiválokat jelenti, melyek gazdasági érdekek mentén , nagy eseménynyé" válhatnak, dinamizálva a hétköznapi városi létet és egyben promotálva, versenyképessé téve a várost. A fesztivál mint színpad Szíjártó szerint egyfajta #6 Esman, Marjorie R. 1982: Festivals, Change and Unity: The Celebration of Ethnic Identity among Louisana Cajuns. Anthropological Quarterly. Vol 55., No. 4. 199. “7 Szíjártó Zsolt 2010: A városi terek átalakulása. In Szíjártó Zsolt (szerk.): Kéz/tér Fogalmak, nézőpontok, megközelítések. Gondolat Kiadó. PTE Kommunikáció-és Médiatudományi Tanszék. BudapestPécs. 64-67.
