Page 147 [147]
146 e Köztes terek
ciója él a köztudatban. Mint ahogy arra már többször utaltam, a vizuálisan
is megjelenő nyócker azonban bőven nem érintette a teljes közigazgatási egy¬
séget: a sajátos toposzrendszer, melyben a bűnözés, a prostitúció, az etnikai
keveredés és az elszegényedés mikrovilágai megjelentek, valójában nagyjából
a Rákóczi tér - Horváth Mihány tér - Mátyás tér által körülölelt területre
korlátozódott.
Az elmúlt években-évtizedekben, legfőképpen a rendszerváltás óta na¬
gyon sok rendező választotta nagyjátékfilmje helyszínéül a nyóckert. Szom¬
jas György 1992-es Roncsfilmjében a városnegyed jellegzetesen lepusztult
városi tája, egy-egy konkrét utcasarka vált kultuszhellyé, , expresszív és gro¬
teszk naturalizmussal" létrehozva a Szigony utca 24. és az ott található Gólya
presszó önálló mítoszát. Más, újabb keltezésű filmekben a kerület kevésbé
sötét, inkább komikus színben mutatkozott meg, és még ha felszínes mó¬
don is, ezekben is mindannyiszor előkerült a városrész multietnikus jellege.
A Pattogatott kukoricában (1998, Gábor Péter) vagy a Rap, revü, Rómeóban
(2004, Oláh J. Gábor) nem a kerület, annak értelmezése volt a cél, inkább
olyan történetekről volt szó, amelyek a VIII. kerületben játszódtak, felvil¬
lantva az ott élő roma - nem roma lakosság viszonyát, a kisstílű bűnözés és
a városnegyed más, jellemzőnek gondolt társadalmi gyakorlatait.
A Nyóckerben (Gauder Áron, 2005) a hangsúlyok megváltoztak, és puszta
díszletből a kerület főszereplővé vált, vagyis a film egyszerre , ünnepel és örö¬
kit meg"""" egy izgalmas és ellentmondásos kerületet. Mintha a film elsödle¬
ges célja csak egy megrajzolt emlékhely kialakítása lett volna. Minden más,
a banális, sztereotípiákat rögzítő, de azokat el is mozdító történet, az ani¬
máció virtuóz és egyedülálló technikája és a színvonalas zenei betétek mind
másodlagosak lettek volna, asszisztálva a helyi közösségi emlékezet egyik
részének létrejöttéhez. Horváth Imre tanulmányában amellett érvel, hogy
a filmbeli nyócker hibrid tere egyszerre valós és textuális-fikciós tér, amely¬
ben benne foglaltatik a valós budapesti kerület, a globális hip-hop nemzet
referencialitásán keresztül megidézett New York-i gettó, a Rómeó és Júlia
történet adaptálásával a shakespeare-i Verona, a politikai-társadalmi kari¬
katúra révén pedig egy kicsinyített Magyarország. Horváth szerint ebben
a speciális, telített térben a kulturálisan Józsefvároshoz kötött figurák saját
sztereotípiáik megtestesüléseiként vannak jelen, az elnyomó hatalmak (rend¬
őrség, hazai és nemzetközi politika) kiszolgáltatottjaiként. Azonban, ahogy
a filmben végbemenő csodák folytán a hatalmi struktúrák felborulnak, el¬
355 Varga Balázs 2001.
356 Vasák Benedek Balázs 2012: Szolarizált leves. http://www.c3.hu/scripta.
37 Polyák Levente 2005.