Page 125 [125]
124 e Köztes terek
amelyek a kerületben élő roma kisebbség odatartozás érzését erősíthetik. Is¬
mét Aldermant és Inwoodot idézve, a helyek elnevezéseit láthatjuk a faji és
etnikai kisebbségek küzdelmeinek kulturális arénáiként. Ezekben az arénák¬
ban a névadás küzdelmei során nem csak a társadalmi emlékezet kontúrjai
íródhatnak át, de a kisebbség politikai tagságának kiterjesztése, valamint
a társadalmi inklúzió nyilvánosság felé való kommunikációja is megtör¬
ténhet.??? Józsefvárosban, de szinte egész Budapesten, alig találunk roma
hősökről, híres emberekről elnevezve köztereket, utcákat. A rendszerváltás
után talán legstigmatizáltabbá vált utcát, a Dankó utcát 1934-ben keresz¬
telték át Madách utcáról előbb Dankó Pista utcára, majd 1939-tól Dankóra.
Tábori Zoltán szerint a névváltoztatás gesztusa mögött az állt, hogy miután
a Madách utcára a főváros magasabb presztízsű kerületei tartottak igényt,
a , a hatóság a környéken lakó cigány zenészeknek akart kedveskedni azzal”,
hogy Dankóról nevezte el az utcát. Bár az országban a legtöbb Dankó utca
cigánytelepeken, szegregált településrészeken található, a VIII. kerület eseté¬
ben a döntés magyarázható azzal a kevésbé cinikusnak tetsző indokkal, hogy
a híres prímás az 1890-es években valóban lakott a Madách utcában.
Bogdán Péter és szerzőtársai a budapesti közterek roma reprezentációjáról
szóló írásukban kiemelik, hogy a romákról elnevezett összesen 22(!) köztéri
alkotásból mindössze kettő van, ami a XX. század elején jött létre, ezek pe¬
dig a Dankó utca és Bihari János prímás szobra a Margitszigeten. Továbbá,
Bogdánék szerint a 2006-os év mérföldkőnek tekinthető a köztéri alkotások
születése szempontjából. Ezelőtt a dátum előtt ugyanis csak a , többség? ál¬
lított emléktáblát, szobrot roma embereknek, 2006 után viszont több roma,
civil kezdeményezés is született, ezek egyike például a Nehru parkban talál¬
ható Roma holokauszt emlékmű. A feljebb tárgyalt identitáspolitikai küz¬
delmek és az önreprezentáció szűk mezsgyéjének szempontjaiból tanulságos,
hogy véleményük szerint
,Bihari és Dankó elsősorban a magyar identitásnak tett szolgálataikért
kaphattak , emlékezetet, azaz cigány mivoltuknál erősebben dominált,
hogy míg Bihari János a magyar verbunkos zenével és a nemzeti érzéssel fo¬
nódik össze, addig Dankó a magyar nóta és népies műzenéhez köthető. Kö¬
zös bennük, hogy mindkettő a magyar nemzeti érzés és identitás hordozója,
jeles szimbóluma volt a maga korában. Befogadásuk a nemzet emlékezetébe
pont ezért nem jelenthetet nehézséget, illetve azt a , cigány zenész" entitást
32 Alderman-Inwood: i.m. 213.
33 Tábori Zoltán 2009, 150.
34 Bogdán Péter, Molnár István Gábor és Setét Jenő: Roma reprezentáció a magyar főváros közterein.
Tom Lantos Intézet. Budapest. 9.