Page 163 [163]
162 MÁTÉ GÁBOR
6 ökörrel és kerülőekével végzett szántás során tipikusan ilyen mintázat keletkezik.
A 3 hosszabb és egy rövidebb parcellára osztott enyhén kanyarodó földsáv mintegy
6-700 méteren, a hegyháton futó mélyúttal párhuzamosan, enyhén emelkedve érte
el a falu szőleit. A földrész fölötti tetőt Kües mezőnek (Köves-mező), az alatta lévő
földrészletet 1850-ben pedig Köves földnek nevezték. A helynevek és a terület
morfológiája ékesen mutatja a földrészlet pusztulási körülményeit és a művelési ág
változásának okát. Az úrbéri rendezést követő reguláció idején (1797) már kikerült
a művelés alól és legelő lett belőle. A legelő, majd az itt felnőtt erdő azonban tovább
örökítette a romlott szántó morfológiáját az utókorra." Érdekes kérdésként merül
fel, hogy az említett szántók miért árkolódtak fel ilyen erőteljesen? Oka lehetett,
hogy a sűrű vetésű gabonafélék helyett a talajlemosódást siettető kapásnövényeket
(pl. kukorica) ültettek bele, de a szántás mélyebbé válása, esetleg helyi időjárási
jelenségek (anomáliák) is hozzájárulhattak a folyamathoz. Az is lehet, hogy a föld
elhagyásának az oka nem is a hirtelen állagromlás volt, csupán a földkimérési, reg¬
ulációs munkálatok ekkor teremtették meg az előnytelen földdarab felhagyásának
lehetőségét, új földek használatba vonását a degradálódott régi termőföldek helyett.
Egy hegyi szántóföld felhagyása Barátúr esetében pontosabban datálható és a
kezdeti lépésektől az elhagyäsig követhetö (74. äbra). Barätür lakossäga az 1720¬
as évekig magyar volt. Őket a káptalan eltelepítette, helyükre németeket hozott.
A németség, feltehetően az úrbéri egyezséget követően, az 1780-as évek tájékán
fogott irtásba, és egyetlen erdejét a Kereszt-hegy oldalait szántónak alakította át.
Tevékenységük tájra gyakorolt hatását a Pécsi Egyházmegyei Levéltár térképein
vehetjük szemügyre. A 361 méteres hegy két oldalát szokatlan módon nem a
szintvonalat tartva, hanem azzal ellenkezőleg, a lejtő irányában osztották ki, úgy,
hogy a szántók alja és teteje között mintegy 30—60 méteres szintkülönbség adódott.
A parcellák irányából eredően a szántás sem mehetett másként, mint a szintvona¬
lakra merőlegesen, ami fokozhatta a vonalas erózió kedvezőtlen hatását. A keleti
oldal a Kurze Theiler, a nyugati a La(n)ge Theiler nevet kapta, ami Rövid- és
Hosszú osztásnak fordítható. Nem tudni, hogy kényszerszülte megoldás volt-e,
esetleg korábbi próbálkozásaik alapján vélték megfelelőnek ezt a parcellakiosztást,
mindenesetre az eredményt a műholdfelvételekről is láthatjuk. A hegyoldalak nagy
mértékben felárkolódtak, művelésükkel már a 19. században felhagytak. Az 1850¬
es években erdős legelőként használták a területet. A mély eróziós árkok nyomai
napjaink műholdképein is szemrevételezhetők. "5
2% PELII. Terkeptär, Pölöske ı (€.n, sz. n.), 4 (1780-as évek, Antonius Duplater); 2 (1797, Gmeh¬
ling József); 5 (1854, Kelemen Gyula)
25 PEL II. Térképtar, Baratur 2. 1803 — Gmehling Jozsef; 1. (kb. 1860 — Kelemen Gyula)