Page 163 [163]
OCR
162 MÁTÉ GÁBOR 6 ökörrel és kerülőekével végzett szántás során tipikusan ilyen mintázat keletkezik. A 3 hosszabb és egy rövidebb parcellára osztott enyhén kanyarodó földsáv mintegy 6-700 méteren, a hegyháton futó mélyúttal párhuzamosan, enyhén emelkedve érte el a falu szőleit. A földrész fölötti tetőt Kües mezőnek (Köves-mező), az alatta lévő földrészletet 1850-ben pedig Köves földnek nevezték. A helynevek és a terület morfológiája ékesen mutatja a földrészlet pusztulási körülményeit és a művelési ág változásának okát. Az úrbéri rendezést követő reguláció idején (1797) már kikerült a művelés alól és legelő lett belőle. A legelő, majd az itt felnőtt erdő azonban tovább örökítette a romlott szántó morfológiáját az utókorra." Érdekes kérdésként merül fel, hogy az említett szántók miért árkolódtak fel ilyen erőteljesen? Oka lehetett, hogy a sűrű vetésű gabonafélék helyett a talajlemosódást siettető kapásnövényeket (pl. kukorica) ültettek bele, de a szántás mélyebbé válása, esetleg helyi időjárási jelenségek (anomáliák) is hozzájárulhattak a folyamathoz. Az is lehet, hogy a föld elhagyásának az oka nem is a hirtelen állagromlás volt, csupán a földkimérési, regulációs munkálatok ekkor teremtették meg az előnytelen földdarab felhagyásának lehetőségét, új földek használatba vonását a degradálódott régi termőföldek helyett. Egy hegyi szántóföld felhagyása Barátúr esetében pontosabban datálható és a kezdeti lépésektől az elhagyäsig követhetö (74. äbra). Barätür lakossäga az 1720as évekig magyar volt. Őket a káptalan eltelepítette, helyükre németeket hozott. A németség, feltehetően az úrbéri egyezséget követően, az 1780-as évek tájékán fogott irtásba, és egyetlen erdejét a Kereszt-hegy oldalait szántónak alakította át. Tevékenységük tájra gyakorolt hatását a Pécsi Egyházmegyei Levéltár térképein vehetjük szemügyre. A 361 méteres hegy két oldalát szokatlan módon nem a szintvonalat tartva, hanem azzal ellenkezőleg, a lejtő irányában osztották ki, úgy, hogy a szántók alja és teteje között mintegy 30—60 méteres szintkülönbség adódott. A parcellák irányából eredően a szántás sem mehetett másként, mint a szintvonalakra merőlegesen, ami fokozhatta a vonalas erózió kedvezőtlen hatását. A keleti oldal a Kurze Theiler, a nyugati a La(n)ge Theiler nevet kapta, ami Rövid- és Hosszú osztásnak fordítható. Nem tudni, hogy kényszerszülte megoldás volt-e, esetleg korábbi próbálkozásaik alapján vélték megfelelőnek ezt a parcellakiosztást, mindenesetre az eredményt a műholdfelvételekről is láthatjuk. A hegyoldalak nagy mértékben felárkolódtak, művelésükkel már a 19. században felhagytak. Az 1850es években erdős legelőként használták a területet. A mély eróziós árkok nyomai napjaink műholdképein is szemrevételezhetők. "5 2% PELII. Terkeptär, Pölöske ı (€.n, sz. n.), 4 (1780-as évek, Antonius Duplater); 2 (1797, Gmehling József); 5 (1854, Kelemen Gyula) 25 PEL II. Térképtar, Baratur 2. 1803 — Gmehling Jozsef; 1. (kb. 1860 — Kelemen Gyula)
