Page 116 [116]
À DÉL-DUNANTÉLI PUSZTA (1683-1735) TÂJREKONSTRUKCIOJA IIS
makkoltatásra alkalmas szálas erdők foglalták el a régi falvak helyét, s a török világ
végére már feltehetően ezek domináltak. A rácokkal benépesített, következésképpen
a török világban is újra- és újra felfrissülő faluhelyeken és faluhatárokban azon¬
ban - a gyakoribb népmozgások és pusztulások miatt — degradálódott, erdősödő
szántók, kiterjedtebb bokrosok jelenlétével számolhatunk.
A táj legsikeresebb gazdasági ágazata az erdei állattartás volt, amelyet vallásra,
etnikumra és elhelyezkedésre való tekintet nélkül minden itt élő csoport kiaknáz¬
hatott. Míg az Alföldön a szarvasmarha, addig ezen a tájon a sertés volt a legjobban
értékesíthető termék. A környéken élő gazdák és kereskedők is tartottak állatokat.
Feltűnő különbség mutatkozik azonban a rác és a magyar népesség között a juh¬
tartás terén. A rácok nagyobb számú juhot és kecskét tartottak, míg a magyarság
inkább a szántóföldi növénytermesztés révén formálta a táj arculatát. Egyformán
járták a tájat vadászatok, mézgyűjtés alkalmával és a két nép véres háborúi ellenére
a mindennapok intenzív cserekapcsolatokból és baráti találkozásokból is álltak.
A megpróbáltatásokkal teli évtizedek után sem tűntek el az emberek a tájról.
A nagy földesúri telepítések (r717—) megindulása előtt már minden pusztának volt
használója, sőt néhol állandóan megtelepült magyar és rác lakosok is éltek, akik épp
a telepítések hatására voltak kénytelenek elköltözni. Ha számuk nem is volt sok,
munkájuk révén a földesúri telepítések valójában már településcsírákra, település¬
kezdeményekre támaszkodhattak, hiszen rétet és szántóföldet, erdőt műveltek az
önellátásukhoz és olykor gyarapodásukhoz is elégséges mértékben. A telepítések
tehát nem vadonban történtek. A középkori falvak 2/3-át nem telepítették újra, és
a török korban létesült falvak túlnyomó része sem lett falu. Az új birtokosok már
nem a természeti javak begyűjtésében, hanem a javakkal való gazdálkodásban
voltak érdekeltek. Megváltozott tehát a szemlélet, a tájra érkezők idegenkedve
nézték az erdős pusztát, a romokat, a fegyverviselésben jártas embereket, akik
korábban eredményes gazdasági stratégiáikat kívántak tovább folytatni. Erre az
újratelepítéseket követően már egyre kevesebb lehetőségük volt, ekkor egy teljesen
új kultúrtáj kezdett kibontakozni, amely születésekor magában hordozta a , régi
tagadását", akárcsak más tájtörténeti fordulópontok esetében. Például a feudaliz¬
mus megszűnésekor és a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor. A puszta is
emberformálta táj volt, ha úgy tetszik kultúrtáj. A források ennek a megváltozott,
és a messziről jött emberek számára viszolygást keltő tájnak a mindennapjaiban
igazítanak el minket.